Tag Archives: kishegyes

Tehetségfalva: Fekete Kormos Kinga

  2013/04/09 - 17:27 | ,
1 Comment

iniciáléTehetségfalva. Így is nevezhetnénk a szerbiai Bácska szívében elterülő Kishegyest, hisz számos művészt, zenészt és irodalmárt adott már a világnak, mint, amilyen Csépe Imre, Németh István, Lajkó Félix vagy éppen Rúzsa Magdi. A helyi általános iskola diákjai évről évre helytállnak az országos tanulmányi versenyeken, a kulturális pezsgés pedig július hónap folyamán a Dombos Fest keretében csúcsosodik ki. Az itt élő emberek között rengeteg tehetséges fiatal is van, kiknek valódi tehetséggondozás hiányában maguknak kell megteremteniük saját felhajtó erejüket. Művészetről, sorsról és jövőről beszélgettünk Fekete Kormos Kinga festőnővel. Tovább!>>>

Exodus, menekülés, Rodostó… vagy, ahogy tetszik!

  2013/04/06 - 15:46 | ,
Leave a comment

nothing_here_for_me_by_girltripped-d4b34vc_miniA távolság átok is meg áldás is a maga sajátos módján és átjárás is van a kettő között. Míg távol vagyunk attól amit szeretünk, ennek érzése emészt, mikor pedig végre közel vagyunk hozzá, rá kell döbbennünk, az érzés félúton kihűlt. Mint amikor egy étteremben egy éve mennyei fogással kápráztattak el, most meg, bár az étlap ugyanaz, valami leírhatatlant próbálnak felszolgálni. Nem változott maga az étel, csak időközben volt szerencsénk finomabb fogásokhoz is. Hazautazva is ezt érezni: a bölcső mitől nehezen szakadsz el, most taszító, szűkös és roppant kényelmetlenné vált. Tovább!>>>

Március 15., Budapest

  2013/03/15 - 09:16 |
Leave a comment

kishegyes_keleti_temeto (7)Nemzeti érzések tekintetében valamiféle erősödést éltem meg a kollektív magyar tudathoz történő kapcsolódás által. Nem szokta a paraszt a szántást – járja a mondás felénk, mitagadás magam is nehezen álltam át az otthoni magyarról az itthonira. Március 15. Nemzeti ünnep, mely mélyen gyökeredzik a magyarság történelmében és ritkaság számba menve ugyanazt jelenti a határokon belül és azokon túl is: ébredést és lázadást az elnyomás ellen. Furcsamód ez is valahogy rímel Kishegyes nevére, a szülőfalum sajátos történetére. Ismét némi honvágy íze úszik a számban, melyet a reggeli keserű kávé és cigarettafüst dekadens bukéja sem tud legyűrni. Tovább!>>>

10+1 dolog, ami kishegyesiként megdöbbentett, mikor Budapestre költöztem

  2013/02/24 - 21:41 | ,
Leave a comment

budapest_citadellaMindenki életében elérkezik a kritikus pont, amikor reális igény merül fel benne arra, hogy a feje tetejére állítsa a saját életét. Van aki új szerelembe kezd, új hobbit űz, lecseréli a ruhatárát, elválik és igen, van       aki hozzám hasonlóan elköltözik, no nem csak a szomszéd utcára megy lakni, vagy két településsel arrébb, hanem az országhatár túloldalára, ott is lehetőleg kipécézve a fővárost. Budapest egy falusi fiatal szemszögéből maga a főnyeremény, módosítok: addig az, míg otthon a számítógép előtt ülve a Google fotók láttán csorog a nyála. A valóság kicsit színesebb, nem nélkülözve a sötétebb tónusokat sem. Íme pár számomra megdöbbentő tény: Tovább!>>>

Gomenasai, Fifi!

  2013/01/19 - 10:05 |
Leave a comment

Puli- Rezgő kézzel nehéz rúzsozni, de ennyi kell azért mégis. – gondolta, miközben valamiféle ívet igyekezett kialakítani elvékonyodott ajkain, melynek ráncai mindig telefutottak a ciklámenszín festékkel. Néhanapján túl sokat tett fel, ekkor leginkább bohóchoz hasonlatossá vált, de be nem vallotta volna és egyébként is, csak a házvezető nője láthatta, az meg nem szólt. Nem a vendégek miatt, vagy hogy visszaidézzen valamit hajdani fiatalságának szépségéből. Az úgyis lehetetlen, főleg így, nyolcvan körül, egy komolyabb agyvérzés után. Járókeret nélkül mozdulni sem bír már. Az élettudatot erősítette magában a rúzzsal, meg a fürdés után hajára permetezett “ehotonnal”, mely az ősz fürtöket enyhén szürkés-lilás árnyalatúra festette. A múltból nem maradt meg semmi, csak a mindennapos szertartások, meg a vénséges vén Fifi kutyája, aki bejárati ajtó lépcsőjén álmodott még azokról az időkről amikor még nem volt vak. Tovább!>>>

Év végi szummázás – Akira Útja 2012

  2012/12/31 - 17:56 | ,
Leave a comment

obliviate_by_gorilla_ink-d4ivl3dAz emberiség legnagyobb vívmánya a kerék és a pénz feltalálása mellett a tovafolyó idő keretbe szorítása jobban mondva múlásának mérése. Ezen keretek percek, órák, napok, hetek, hónapok és évek formájában fejezik ki a tovatűnő, vissza csak az emlékezet által hozható pillanatokat. Az egy éves periódusok pedig már régóta egyfajta számadásról szólnak, a boltokban leltárakról és az élet minden más területén az összegzésről, a hátunk mögött hagyott óév átlagolásáról. Nincs ez másként a blogok esetében sem. A technikai jellegű információk ecsetelése  mellé pedig remek alkalmat nyújt a számadás a blogger szemüvegén át nézve a magát az alkotót ért hatások, élmények és tapasztalások illetve az ezek által indukált felismerések és tanulságok kiemelésére. Tovább!>>>

Öt hang – Mit suttogott a füledbe az elmúlás kedvesem?

  2012/11/03 - 00:35 |
Leave a comment

Krizantém – Megint úgy néz ki az előszoba, mint egy ravatalozó. Hamisíthatatlan temetőszag – valójában persze a krizantém illata jellegzetessége okán még akár szerethető is lehetne, ámde a mi kultúrkörünkben valahogy mindig a mindenszentek mélabús hangulatát idézi meg. A Japán folklórban a Szitakötő-sziget titokzatos virágaként a megfiatalodás bűbáját tulajdonították neki. (igaz, ez így nem pontos, de ki lenne képes kiölni a régiek hitvilágából eme rejtett varázslat lehetőségét – hisz éles logikánk már kipreparálta az emberek idejéből a csodák lehetőségét, mégsem volt képes gyökerestől kitépni a csodára való áhítozás örök vágyát) A fiatalság kontrasztja mindig az elmúlás májfoltosan ráncolódó bőre és a kapura függesztett gyászkeret. Tovább!>>>

Eközben Kishegyesen

  2012/08/06 - 22:13 | ,
Leave a comment

Már azt hinné az ember, hogy mikor kiteszi a lábát hazulról ott majd megfagy az idő, meg az állapotok és ha visszatérünk egyszer, akkor nincs más dolgunk, mint megnyomni a „lejátszás” gombot az életünkön és minden folytatódik onnan, ahol abbamaradt. Bájosan naivak tudunk lenni és még magunknak sem valljuk be: számítottunk a szélirány változására országos és helyi szinten is. És ez a pálfordulás – mint ahogy azt előre sejtettük – újabb barázdákat szánt majd az egyszeri polgár homlokába… Köszönhető mindez annak az ágazatnak, melyhez valahogy mindenki ért, de senki sem érti – a politikának. Tovább!>>>

Egy éve

  2012/07/29 - 07:30 |
Leave a comment

Odvas üregű fa az idő, melynek belsejébe mindig elrejthet valamit az ember, kincset vagy hasonlót. Aztán mikor legközelebb kibányássza a lyukból megkeserdve veszi észre, hogy valami teljesen más, önmagávval immáron nem azonos tartalmat tart a markában. Voltaképp a kincs még ugyanaz, nem ott van a baj. Mi magunk változtunk meg és a ráeszmélés megindító perceiben talán még könnyet is ejtünk afeletti aggodalmunkban: lám semmi sem állandó, semmi sem örök… Tovább!!!>>>

Tudás és nem tudás

  2012/07/26 - 11:19 |
Leave a comment

This game has no nameRészletek egy életből. Melyek elvezettek a tudás bizonyosságához. A tapasztalat, vagy inkább annak vágya a kulisszák mögött, hogy bizonyosságot szerezzünk a világ valódi mivoltáról – a kíváncsiság által  hajszolva. Az élet is megtaníthat az emberi törvényekre / melyeket feledni nem szabad, nem lehet. Az első pont mindig jelentős és valahol mélyen elásva a gyermekkorban kell keresni a pillanatot, mikor először megmutatkozott. Még mindig emlékszem arra a furcsa képre, melyet hét évesen az általános iskolába történő iratkozáskor láttam a folyosó később már szinte unásig ismert falán. Egy kortárs festő alkothatta és egy nőt ábrázolt profilból. Eme nőszemély szabálytalansága riasztott…. Tovább!>>>