Tag Archives: Budapest

20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál – Mit lesz érdemes megnézni idén? TOP 10

  2013/03/27 - 23:17 | ,
Leave a comment

20._titanic_nemzetkozi_filmfesztival_budapest_2013Immáron huszadik alkalommal érkezett el a Budapestre a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, mely megmozgatja az underground celluloid hívő szektákat és a kortárs filmekre fogékony vizuál pederasztákat egyaránt. Mikor ideköltöztem, ezért jöttem, a furcsa, új és más élményért, amit a popcorn szagtól bűzlő multiplexekből szenteltvízzel és kereszttel űznének ki, miközben a profit okán zsolozsmáznának a fenntartók. Igen, a világ színesebb, ugyanakkor sokkalta kisebbre zsugorodott fele huszadszorra keni fel a vászon anyagára többnyire idegenből hozott színeit, hogy nevessünk, sírjunk, mélyen magunkba forduljunk (be), vagy a legközelebbi sarki kocsmába egy habos sörre töprengve a hetedik művészet máig átható erején. Lássuk, idén mely celluloid tekercsekből tartott szellemidézésre lesz érdemes elmenni! Tovább!>>>

Olvasnivaló: Nagy Gergely: Angst (A városi harcos kézikönyve)

  2013/03/19 - 06:32 |
Leave a comment

angst_a_varosi_harcos_kezikonyveKörülbelül fél éve vettem meg a könyvet egy vásári árustól egy giccses „búcsú” alkalmával, melyeken csattogós lepkékkel rohangálnak a kislányok, akik hajába vattacukor ragadt.
Az Angst regény, nem is akármilyen, kortárs. Egy próbálkozás, egy projekt. Rövid sztoriline: A történet egyes szám első személyben játszódik, az az a mesélő egyben a főhős is, az ő perspektívájából figyeljük az eseményeket, az ő érzelmi hullámveréseit szenvedjük végig mi is. Tovább!>>>

Március 15., Budapest

  2013/03/15 - 09:16 |
Leave a comment

kishegyes_keleti_temeto (7)Nemzeti érzések tekintetében valamiféle erősödést éltem meg a kollektív magyar tudathoz történő kapcsolódás által. Nem szokta a paraszt a szántást – járja a mondás felénk, mitagadás magam is nehezen álltam át az otthoni magyarról az itthonira. Március 15. Nemzeti ünnep, mely mélyen gyökeredzik a magyarság történelmében és ritkaság számba menve ugyanazt jelenti a határokon belül és azokon túl is: ébredést és lázadást az elnyomás ellen. Furcsamód ez is valahogy rímel Kishegyes nevére, a szülőfalum sajátos történetére. Ismét némi honvágy íze úszik a számban, melyet a reggeli keserű kávé és cigarettafüst dekadens bukéja sem tud legyűrni. Tovább!>>>

Fényképezés, csak úgy – a digitális emlékfagyasztás szépségei

  2013/03/04 - 23:31 |
Leave a comment

15-2013-03-02 (64)Reális vergődés egy alkotó számára, mikor egyszerűen eszközök híján marad. Amikor elköltöztem otthonról ugyan sikerült elcipelnem az asztali számítógépemet, de folyamatosan odázgattam az írást, inkább mászkáltam a városban és vittem a meggyötört kis fényképezőgépemet vizuális emlékek után koslatva, míg nyár közepén ki nem múlt szegény pára. Nem volt mai gyerek, ez tény, így hát mikor a kincstár olyan állapotba került, hogy az vállalhatóvá tette, beruháztam egy új kamerába. Kezdetben nem számoltam különösebben , de amikor a Gellért-hegyi kirándulás után több, mint 200 fotóval tértem haza elmerengtem, hogy miként fordult ki a világ a sarkából, hála a digitális éra beköszöntének.  Tovább!>>>

10+1 dolog, ami kishegyesiként megdöbbentett, mikor Budapestre költöztem

  2013/02/24 - 21:41 | ,
Leave a comment

budapest_citadellaMindenki életében elérkezik a kritikus pont, amikor reális igény merül fel benne arra, hogy a feje tetejére állítsa a saját életét. Van aki új szerelembe kezd, új hobbit űz, lecseréli a ruhatárát, elválik és igen, van       aki hozzám hasonlóan elköltözik, no nem csak a szomszéd utcára megy lakni, vagy két településsel arrébb, hanem az országhatár túloldalára, ott is lehetőleg kipécézve a fővárost. Budapest egy falusi fiatal szemszögéből maga a főnyeremény, módosítok: addig az, míg otthon a számítógép előtt ülve a Google fotók láttán csorog a nyála. A valóság kicsit színesebb, nem nélkülözve a sötétebb tónusokat sem. Íme pár számomra megdöbbentő tény: Tovább!>>>

A szabadkai “jogurt” nyomában

  2013/01/09 - 06:59 |
Leave a comment

suboticki_jogurtAkik elköltöztek Vajdaságból (Észak-Bácskából) és földgolyó bármely pontjára is vándoroltak, bizonyos, hogy szembe kerültek a világ legégetőbb problémájával, mely jóval túlmutat a hitelválságon és a túlnépesedésen. A joghurt! Igen kedves olvasók, a joghurt soha nem szűnő, kínzó dilemmája ez! Tudom, érthetetlen, de gyorsan elmagyarázom! Tovább!>>>

Év végi szummázás – Akira Útja 2012

  2012/12/31 - 17:56 | ,
Leave a comment

obliviate_by_gorilla_ink-d4ivl3dAz emberiség legnagyobb vívmánya a kerék és a pénz feltalálása mellett a tovafolyó idő keretbe szorítása jobban mondva múlásának mérése. Ezen keretek percek, órák, napok, hetek, hónapok és évek formájában fejezik ki a tovatűnő, vissza csak az emlékezet által hozható pillanatokat. Az egy éves periódusok pedig már régóta egyfajta számadásról szólnak, a boltokban leltárakról és az élet minden más területén az összegzésről, a hátunk mögött hagyott óév átlagolásáról. Nincs ez másként a blogok esetében sem. A technikai jellegű információk ecsetelése  mellé pedig remek alkalmat nyújt a számadás a blogger szemüvegén át nézve a magát az alkotót ért hatások, élmények és tapasztalások illetve az ezek által indukált felismerések és tanulságok kiemelésére. Tovább!>>>

A mélység sötét fénye – megtapasztalt vakság

  2012/12/26 - 15:01 |
Leave a comment

Blindness_by_brightsoulA félelem bizonyos faktorai mindig ott figyelnek életünkben, olyan fóbiák ezek, melyeknek már csak a felidézése is légszomjat vált ki. A Blaha Lujza téri aluljárókban gyakran elvesztem, attól függetlenül, hogy mielőtt az úttest alá ereszkedtem volna, szemmel bemértem az úttest másik oldalán a kijáratot. Aztán már csak a labirintust láttam magam előtt szerteágazó kanyarulataival és nem egyértelmű jelzéseivel. A fehér bottal tapogatózó öreg úr puszta látványa idelenn, ahol még a látó is eltéved felidézte az egyik legmélyebben belém fúródott rettegést és iszonyatot: csak ezt ne, érzékszerveim közül bármit vegyen el a sors, de a szemem világának és hallásomnak kegyelmezzenek. Aztán egyik reggel megvakultam….
Tovább!>>>

Ünnepi dolgok – karácsonyok

  2012/12/23 - 14:04 |
Leave a comment

karacsonyLassan egy éve már, hogy városra költöztem, de még mindig meg tud lepni vagy épp botránkoztatni a magyar főváros abbeli képessége, ahogy igyekszik távol tartani az ott élőket a hétköznapi értelemben vett józanságtól. Különösképp karácsony környékén bontja virágát valami indokolatlan téboly, melynek alkotóelemei kétségtelenül a nyugati trendek, mint a kirakattá díszített lakások vagy a méregdrága ajándékok kötelezettsége. Na meg az idegbetegség már december elejétől. Tovább!>>>

A végén

  2012/11/26 - 07:16 |
Leave a comment

Vajon valóban itt kopogtat a küszöbön a világvége? A reggeli szürkeség jellegtelenül borul az alatta elterülő városra. Pusztulásra vár egy civilizáció és vagy így vagy úgy, de megnyomják a “reset” gombot. Ebből a szempontból is érdekes állat az ember: kitalál, vizionál, később pedig már hitet kölcsönöz az egykor kósza gondolatnak. Ha nem is történne valami nagy-nagy kataklizmát előidéző esemény, mindettől függetlenül ugyanúgy hinne abban is , hogy átvonulunk a galaxis közepén, hogy magasságos konstellációk ölelésében az emberi faj újraszülethet. Érdekes eltöprengeni rajta, hogy mennyien várják, mennyien szeretnének hinni benne, hogy egy ilyen globális újraindítás lehetséges egyáltalán. Ez a vágyakozás pedig sokat elárul a mai kor emberéről, vagy úgy egyáltalán az egész fejlődéstörténetünkről, mely az utóbbi száz évben ért csúcspontjára. Az idő fáradt olajként csöpög a mindenség órájának illesztékeiből, ahogy az önzetlen szeretet és az egyszerű örömök, vagy hit az emberek szívéből. Jung globális tudatalattija lélegzetvisszafojtva vár – idén vegyünk ajándékot karácsonyra egyáltalán?