Felfalt kilométerek után émelygés, aztán hamvaiból lábadozó vajdasági kakas. A élet színei tollain, egyik sem elkülöníthető, nem mondható rá egyértelműen: ez ilyen, amaz olyan. Színes, ahogy város is, melybe tévedt. Van egyfajta jelenlét minden pillanatban, valami olyasmi, mint a hajnali álom egész napon át tartó nyomottsága. Tovább!>>>
Már csak ennyit kell aludni az új Ubuntu kiadásáig:
Távcső
Szocpol
-
Friss állomások az Úton
Állomások találomra
Menetrend
Csomagmegőrző
Iránytű
Fűnyírós társak az Úton
- Bonyolítok
- Varga Ervin blogja
- Fűnyíró.hu
- Tollkoptató blogja
- Nóra Írásai
- Legalizabb
- Elmélkedések
- :: prae blog ::
Irodalom
Olvasnivalók Útközben
Forgalom az Utakon
Oldalak
- Mostanság: 259
- A héten: 2,069
- A hónapban: 8,905
- Éppen Úton: 5
A fővárosban töltött első nap utáni reggel színei újra élénkülőnek hatottak, fakulni kezdett az előző esti szomorkodás emléke. A feladatok magától értetődővé tették: nem marad idő búslakodásra. Így hát felkerekedtem, hogy a közeli okmányirodában szállásbejelentőt kérjek. Az ismételten gyors reggeli után újra az utcákat róttam. Az azonosításhoz szükséges képeket gyűjtögettem: egy-egy cégér, utcanévtábla, vagy köztér helyének ismerete is hasznos a további tájékozódás szempontjából. 
A virradat ébren találva csodálkozott rá az utazó zavaros tekintetére, aki valami igazán megnyugtatót igyekezett keresni számítógépe adathalmában. Valamit, amely az otthon maradó dolgok már előre érzett hiányát enyhítené. Miyazaki Chihirója tökéletes választás a mindent elveszítő főhőssel aki saját hibáján kívül egy olykor rémes ugyanakkor csodákkal teli világba vetődik és magán kívül nem igazán számíthat senki másra. 
Aki egy adott országban születik, annak anyanyelvét beszéli és annak kultúráját műveli (ha műveli) időt szakíthat az élet többi dolgára. Identitása többé kevésbé készen kapott, talán kicsit billog jellegűnek is mondhatnánk, de lényegesen egyszerűbb a helyzete, mint a valamilyen okból külföldre szorult nemzettársaké, akik nem maguk döntöttek a váltásról, hanem egy beláthatatlan esemény kényszeríti bele őket, gyakran úgy, hogy ki sem lépve a házuk kapuján minősülnek egyik napról a másikra “határon túlinak”. 
Az utolsó részben pedig következzen a tudomány és a spiritualizmus metszéspontján lévő árnyékzóna bemutatása, mely egy emberibb nézőpontból vizsgálja a mindenki életébe előbb utóbb bekopogtató kiégés jelenség mibenlétét. A transzperszonális pszichológia mostohagyerekként kezelését át kell gondolni, hisz már ahogy az előző részben is feltártuk Jung nyomán: az emberi léleknek/elmének szüksége van a spiritualitásra , hogy képes legyen harmonizálni a belső és a külső világ között. 
Madár röptű napok, fény ízű tünékeny illat … így ér véget minden. Róka mondta: „- Pár nap és senki nem emlékszik majd rád, az utcán sem köszönnek és elfordítják a fejük. Majd pár hét és a neved is kikopik azok körében kik oly sokszor álltak előtted.“ Három év, pár hónap a lehetőségeket eltorlaszoló pult mögül kilépni maga a szabadság, bár kétes visszhangot ver a lehulló bilincs bokámról másik végén a vasgolyóval. Marad a furcsa tanulság: emberekről, történeteikről és a hétköznapokról.