Az Akira Útja az Akira Watanabe nick-en ismert egyén személyes naplója.
Jómagam 1986-ban születtem Szerbiában, Kishegyesen. Az Út innen indult még régen
Az akirablog 2010 óta létezik, amikor is saját domainre költözött és azóta több fejlesztésen és kalibráláson esett át, míg elnyerte jelenlegi formáját. Ekkortól igyekszik megtalálni saját hangját és stílusát is a bejegyzéseket író személy, az az én, aki számára az oldal hasábjai egyrészt a önismeret fejlesztésére szolgálnak, másrészt pedig az írói stílus kialakítására és a szöveggel történő játékra is lehetőséget adnak.
A bejegyzések témáit személyes tapasztalataim, emberi kapcsolataim adják, és minden amit csak látok és hallok, gyakran társadalmi témák is…
Széles körű érdeklődésemnek köszönhetően rengeteg minden foglalkoztat, ennek nyomai tetten érhetőek a különböző témájú és stílusú bejegyzésekben. Ugyanígy rengeteg minden hatással van rám, legfőképp a könyvek, a zene és az emberek.
Élve vagy halva
* Japán fanatikus vagyok – minimum életem utolsó útja Japánba fog vezetni, hogy a tüneményes, virágba borult Kanzan fák alatt leheljem ki a lelkem, miután rituális seppuku-t hajtok végre. (persze ez túlontúl romantikus halál egy magamfajtának és ugye 99% az esélye, hogy nem így lesz vége, de ha választhatnék, boldogan választanám ezt)
Személyiség
* Melankolikus alkat vagyok, aki szeret sokat gondolkodni, töprengeni és ebből fakadóan vizionálni. Szeretek magamban elleni, csendben elemezni a körülöttem lévő világot és az embereket. Úgy gondolom a megértés fontos része az énünk építésének és megértésének. Ellentétes kifelé és befelé irányuló tulajdonságaim átka vagy áldása, hogy jól tudom magam érezni a sokaságban és egyedül is. Hangos és csendes egyszerre. Tükör másoknak, árnyék magamnak. Csak azoknak mutatom meg a tükör mögötti világomat és arcomat, akik képesek túllátni magukon.
* Hiszem, hogy minden embernek van egyedi képessége, adottsága, amely meghatározza sorsát. Az én adottságom, hogy látom amit mások rejtegetni akarnak, hogy átlátok az érzelmeiken és eljutok valódi gondolataikhoz. A már-már zsigeri szintű érzékenység általában félelemmel tölti el a körülöttem lévőket. A megérzéseim általában helytállóak és pontosak, de én sem vagyok mentes a tévedésektől.