Category Archives: Sztorijaim

10+1 dolog, ami kishegyesiként megdöbbentett, mikor Budapestre költöztem

  2013/02/24 - 21:41 | ,
Leave a comment

budapest_citadellaMindenki életében elérkezik a kritikus pont, amikor reális igény merül fel benne arra, hogy a feje tetejére állítsa a saját életét. Van aki új szerelembe kezd, új hobbit űz, lecseréli a ruhatárát, elválik és igen, van       aki hozzám hasonlóan elköltözik, no nem csak a szomszéd utcára megy lakni, vagy két településsel arrébb, hanem az országhatár túloldalára, ott is lehetőleg kipécézve a fővárost. Budapest egy falusi fiatal szemszögéből maga a főnyeremény, módosítok: addig az, míg otthon a számítógép előtt ülve a Google fotók láttán csorog a nyála. A valóság kicsit színesebb, nem nélkülözve a sötétebb tónusokat sem. Íme pár számomra megdöbbentő tény: Tovább!>>>

Gomenasai, Fifi!

  2013/01/19 - 10:05 |
Leave a comment

Puli- Rezgő kézzel nehéz rúzsozni, de ennyi kell azért mégis. – gondolta, miközben valamiféle ívet igyekezett kialakítani elvékonyodott ajkain, melynek ráncai mindig telefutottak a ciklámenszín festékkel. Néhanapján túl sokat tett fel, ekkor leginkább bohóchoz hasonlatossá vált, de be nem vallotta volna és egyébként is, csak a házvezető nője láthatta, az meg nem szólt. Nem a vendégek miatt, vagy hogy visszaidézzen valamit hajdani fiatalságának szépségéből. Az úgyis lehetetlen, főleg így, nyolcvan körül, egy komolyabb agyvérzés után. Járókeret nélkül mozdulni sem bír már. Az élettudatot erősítette magában a rúzzsal, meg a fürdés után hajára permetezett “ehotonnal”, mely az ősz fürtöket enyhén szürkés-lilás árnyalatúra festette. A múltból nem maradt meg semmi, csak a mindennapos szertartások, meg a vénséges vén Fifi kutyája, aki bejárati ajtó lépcsőjén álmodott még azokról az időkről amikor még nem volt vak. Tovább!>>>

A mélység sötét fénye – megtapasztalt vakság

  2012/12/26 - 15:01 |
Leave a comment

Blindness_by_brightsoulA félelem bizonyos faktorai mindig ott figyelnek életünkben, olyan fóbiák ezek, melyeknek már csak a felidézése is légszomjat vált ki. A Blaha Lujza téri aluljárókban gyakran elvesztem, attól függetlenül, hogy mielőtt az úttest alá ereszkedtem volna, szemmel bemértem az úttest másik oldalán a kijáratot. Aztán már csak a labirintust láttam magam előtt szerteágazó kanyarulataival és nem egyértelmű jelzéseivel. A fehér bottal tapogatózó öreg úr puszta látványa idelenn, ahol még a látó is eltéved felidézte az egyik legmélyebben belém fúródott rettegést és iszonyatot: csak ezt ne, érzékszerveim közül bármit vegyen el a sors, de a szemem világának és hallásomnak kegyelmezzenek. Aztán egyik reggel megvakultam….
Tovább!>>>

Budapesti Napló – nem sikertörténet / az őszinteség tükrei

  2012/10/07 - 10:29 |
Leave a comment

Amikor Budapestre költöztem nem volt semmiféle koncepcióm vagy tervem arra vonatkozólag, hogy mégis mihez fogok majd itt kezdeni. A legfontosabb az állampolgárság teljes jogú megszerzése volt, és mikor költözés előtt egy évvel letettem az esküt úgy gondoltam megnyílt végre az út, mely tovább visz és lehetőséget nyújt egy másfajta életre. Nevezhetnénk egy tudatos döntések által vezetett sikertörténetnek is, mégis úgy gondolom őszintének kell lennem és elmondanom: az utolsó utáni pillanat véletlenjein múlt az itt maradásom, idegenek jóindulatán és csak legkisebb mértékben saját képességeimen. Tovább!>>>

Szürrealizmus a vibráló medvecukorhegyek tövében

  2012/07/16 - 06:45 | ,
Leave a comment

Amikor a napok gyorsan hullanak egymásra, mikor egyre másra követik egymást a furcsa jelenetek: sűrűsödik a világ, benne minden egyre töményebbé válik. Olyan ez, mint a sokadik lefőzött kávé, mégis új ízt érzünk az aroma álarca mögött. Onnan indul valami ami a válaszokat hordozza. Őszbe forduló dacos nyári forróság és némi intarzia. Tovább!>>>

A város lüktetésének furcsa extázisában

  2012/06/18 - 22:27 | , ,
Leave a comment

A város. A város. A város. Vakító fény, izzasztó forróság. Tomboló nyár, hőségriadó, szmog… mindezek alatt a lüktetés, az erőszakos, csupán hajnalonként csillapodó folytonos pulzálása az életnek, mely darabjai szemfényvesztő csillámot szórnak szanaszét. Budapest sajátos fenyegetése pont abból a kétszínűségből ered, ami a magyar főváros sajátja: iszonyatos szépségének púdere alatt cserzett bőr húzódik, mély ráncokkal, melyben az erkölcstelenség fertője rejtezik. Tovább!!!>>>

Választásaink árnyékában

  2012/05/08 - 14:04 | , , ,
Leave a comment

Kellemes tavaszi langymeleg, valahol a belváros egyik sétálóutcájának kávézója előtt ücsörögve a forró fekete egyik elfajzott rokonát kortyolgatva előkerülnek a szőnyeg alól olyan témák is, melyeket okkal nem bolygatunk. Tény, hogy otthon éppen választások zajlottak és a nép az urnák elé járult újra karikázni. A szabad választás és annak hatásossága már régen megkérdőjelezhetővé vállt, persze a hangsúly talán nem is ezen van, hanem a tényen, hogy szülőfalunk átlagemberének életébe miként gyűrűzött be a politika. Tovább!!>>>

Elvándorlásaink okán…

  2012/05/04 - 09:17 | , , ,
4 Comments

Az életkedvet visszanyerni mindig viszontagságokkal teli vállalkozás. A kiégés igen fiatalon szívszorító: mind látni, mind magunk is átélni. Ott álltam a megszerzett középiskolai diplomámmal és egész egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Nem tudtam mit is tehetnék, nem ismertem a következő lépést. A sejtés már akkor is bennem élt: nem itt, nem ezen körülmények szükségesek ahhoz, hogy a valódi életemet élhessem, az ezen túllévőt. Az elvándorlás lehetősége akkor még kivitelezhetetlen feladatnak tűnt, hisz anyagi helyzetem csupán az elkövetkező hétre redukálta a jövő fogalmát, de az is gyakran előfordult, hogy még a következő nap is puszta ködbe burkolódzva várt rám az utcasarkon túl. Tovább!>>>

Budapesti Napló – egy körülményes hazajutás kálváriája, na meg a szőkék…

  2012/05/03 - 06:00 | ,
1 Comment

A Kishegyesről Budapestre történő utazás talán legegyszerűbb, legkényelmesebb és leginkább élménydúsabb utazási módozata mind a mai napig a vasúti közlekedés, ezen is felül a Topolyáról induló nemzetközi gyorsvonattal, az Avalával történő „száguldás”. A gyakorlott utazó pontosan tudja mire számítson, de még első, hosszabb távú vonatozásait éppen megélő gyanútlan személyem csupán mendemondákat hallott az Avala-élményről. Igen, létezik ilyen szájról szájra járó definíció: Avala-élmény, de ezt megelőzően a jegyvásárlás viszontagságairól szólnék pár szót. Tovább!>>>