Kellemes tavaszi langymeleg, valahol a belváros egyik sétálóutcájának kávézója előtt ücsörögve a forró fekete egyik elfajzott rokonát kortyolgatva előkerülnek a szőnyeg alól olyan témák is, melyeket okkal nem bolygatunk. Tény, hogy otthon éppen választások zajlottak és a nép az urnák elé járult újra karikázni. A szabad választás és annak hatásossága már régen megkérdőjelezhetővé vállt, persze a hangsúly talán nem is ezen van, hanem a tényen, hogy szülőfalunk átlagemberének életébe miként gyűrűzött be a politika. Tovább!!>>>
Már csak ennyit kell aludni az új Ubuntu kiadásáig:
Távcső
Szocpol
-
Friss állomások az Úton
Állomások találomra
Menetrend
Csomagmegőrző
Iránytű
Fűnyírós társak az Úton
- Legalizabb
- Elmélkedések
- Nóra Írásai
- Tollkoptató blogja
- :: prae blog ::
- Fűnyíró.hu
- Bonyolítok
- Varga Ervin blogja
Irodalom
Olvasnivalók Útközben
Forgalom az Utakon
Oldalak
- Mostanság: 253
- A héten: 2,061
- A hónapban: 8,900
- Éppen Úton: 8
A last minute akciók egyik nagy erénye, hogy szinte aprópénzért juthat a hétköznapi színházlátogató is jegyhez, bár számolni kell annak esélyével is, hogy a tíz órával a kezdés előtt lefoglalható helyek nagy hányada elégtelen rálátást biztosít a színpadra. Persze nem is lennénk mi végtelenül pozitív beállítottságúak, ha erre nem azt vágtuk volna rá: legalább egy teljesen más szemszögből láthatjuk a színi előadást, mint a nézőtér közepén helyet foglaló művészetkedvelők prominens elitje. Jég csörgött rám dél körül, hogy van egy csomó lehetőségünk színházlátogatásra és közel három percen keresztül sorolta az olcsón megtekinthető darabok listáját, míg én vaktában a „Lovakat lelövik, ugye?” címnél ragadtam le. 
Léteznek az emberek múltjában régi történetek… Habár az elmúlt idő hossza nyúlfarknyinak tűnik a történelem nagy hullámveréseihez viszonyítva, mégis az egyén, a szemlélődő nézőpontjából irdatlan távolságot sejtet a visszatükröződő gyerekkor hol homályosan, hol kristálytisztán remegő árnyképe a letűnt napok tavának vizén. Köldökzsinór valami elveszetthez, mely a felnőtté válással végleg elszakad. Visszahozhatatlan a történetünk, valahol minden elveszik útközben. Ahogy a Pecze-kastély évről évre egyre rohamosabban lesz az enyészeté, vagy ahogy a bumerángok már nem engedelmeskednek a karom szándékának. 
A fővárosban töltött első nap utáni reggel színei újra élénkülőnek hatottak, fakulni kezdett az előző esti szomorkodás emléke. A feladatok magától értetődővé tették: nem marad idő búslakodásra. Így hát felkerekedtem, hogy a közeli okmányirodában szállásbejelentőt kérjek. Az ismételten gyors reggeli után újra az utcákat róttam. Az azonosításhoz szükséges képeket gyűjtögettem: egy-egy cégér, utcanévtábla, vagy köztér helyének ismerete is hasznos a további tájékozódás szempontjából. 
A virradat ébren találva csodálkozott rá az utazó zavaros tekintetére, aki valami igazán megnyugtatót igyekezett keresni számítógépe adathalmában. Valamit, amely az otthon maradó dolgok már előre érzett hiányát enyhítené. Miyazaki Chihirója tökéletes választás a mindent elveszítő főhőssel aki saját hibáján kívül egy olykor rémes ugyanakkor csodákkal teli világba vetődik és magán kívül nem igazán számíthat senki másra. 
Madár röptű napok, fény ízű tünékeny illat … így ér véget minden. Róka mondta: „- Pár nap és senki nem emlékszik majd rád, az utcán sem köszönnek és elfordítják a fejük. Majd pár hét és a neved is kikopik azok körében kik oly sokszor álltak előtted.“ Három év, pár hónap a lehetőségeket eltorlaszoló pult mögül kilépni maga a szabadság, bár kétes visszhangot ver a lehulló bilincs bokámról másik végén a vasgolyóval. Marad a furcsa tanulság: emberekről, történeteikről és a hétköznapokról. 
