Category Archives: Psyscho

Szürrealizmus a vibráló medvecukorhegyek tövében

  2012/07/16 - 06:45 | ,
Leave a comment

Amikor a napok gyorsan hullanak egymásra, mikor egyre másra követik egymást a furcsa jelenetek: sűrűsödik a világ, benne minden egyre töményebbé válik. Olyan ez, mint a sokadik lefőzött kávé, mégis új ízt érzünk az aroma álarca mögött. Onnan indul valami ami a válaszokat hordozza. Őszbe forduló dacos nyári forróság és némi intarzia. Tovább!>>>

New Age – a mindenkihez elérő spiritualizmus (3. rész)

  2012/03/18 - 16:02 | , ,
1 Comment

Az utolsó részben pedig következzen a tudomány és a spiritualizmus metszéspontján lévő árnyékzóna bemutatása, mely egy emberibb nézőpontból vizsgálja a mindenki életébe előbb utóbb bekopogtató kiégés jelenség mibenlétét. A transzperszonális pszichológia mostohagyerekként kezelését át kell gondolni, hisz már ahogy az előző részben is feltártuk Jung nyomán: az emberi léleknek/elmének szüksége van a spiritualitásra , hogy képes legyen harmonizálni a belső és a külső világ között. Tovább!>>>

New Age – a mindenkihez elérő spiritualizmus (2. rész)

  2012/03/10 - 14:45 | , ,
2 Comments

Utazásunkat a New Age témája körül folytassuk a különböző technikák és azok eredetének illetve hatásmechanizmusának megértésével, illetve tudományos és vallásfilozófiai összehasonlításával. A legfőbb kérdés mégis az: miért pont most és miért ekkora vehemenciával kezd a nyugati társadalom egésze (Európa és Amerika), szinte kollektíven a spirituális jellegű tanítások felé fordulni és ennek milyen hatásai vannak a modern társadalomra? Tovább!>>>

New Age – a mindenkihez elérő spiritualizmus (1. rész)

  2012/03/08 - 11:59 | , ,
12 Comments

A New Age a válasz a mai modern társadalom kudarcára, mely hasztalan igyekezett akár a tudomány, politika és világvallások útján egységesíteni az emberiséget, reményt adni számára és szavatolni fejlődését? Mi is tulajdonképpen New Age eszméje, miként jött létre és honnan táplálkozik? Egyáltalán mi is a New Age és mik a jellegzetességei? A teljes kép megismeréséhez és legalább részben történő megértéséhez át kell tekinteni teljes történetét, fejlődését és jelenlegi helyzetét. Tovább!>>>

A szerelem arcai / a szeretők harcai

  2012/02/06 - 01:40 | ,
2 Comments

Sokan vesznek körül – hálás is vagyok érte – és sokan mesélnek (vagy sokatmondóan hallgatnak) párkapcsolataikról. Jelentős többségüknél viszont felfedezni véltem egy érdekes manifesztációt, valamiféle megakadást, ami távol tartja őket az emberiséggel egyidős abnormális lelki és testi állapottól. Igen a szerelem, az áldás és átok, keserű és ugyanakkor édes érzésétől. Miért ragadnak be sokan a szingli létbe, vagy az alkalmi légyottok körforgásába? Az emberi szív/lélek/tudat iszonyú erővel rendelkező mechanizmus, az energetikai kisülések legnemesebb forrása. A szerelemnek és szeretnek igaz sok válfaja létezik, a legtisztább formáira mégis két jelző illik igazán: adás és önfeláldozás – mikor csak adni akarunk, viszonzást nem várva. Akkor mégis mit tud elromolni? Röviden: bármi. Bővebben lássunk pár példát: Tovább>>>

Félelem – Osore 恐れ

  2011/12/12 - 06:26 | ,
1 Comment

cuts_by_cornis-d3fhpi2Emlékszem mikor először érzetem. Nevetséges mi? Azt a fajtát, amely a halál kapujában jön el, ami egyértelműen a véget jelenti. Fiatal esten a strand megnyitóján kergetőztünk a medence körül. Talán hat vagy hét évesen belemerészkedtünk a vízbe a lépcsőknél. Ott alig volt méteres a vízszint, persze nem is voltam sokkal magasabb magam sem. A játék hevében az áramlatok és saját butaságom okán lecsúszott lábam az utolsó lépcsőfokról és fél méterrel beljebb kerültem. Merülni kezdtem és nem tudtam fenntartani magam a felszínen.

(more…)

Negyed évszázad / születésnap a tükörben

  2011/09/11 - 14:39 | ,
Leave a comment

Újabb év múlt el. Régebben mindig azon keseregtem, hogy hiába. Mármint, hogy egy újabb év múlt el és hiábavaló lenne még csak próbálkoznom is, hogy jópofát vágjak hozzá. Különös dolog az idő. Nem vagyunk jóban, ez tény. Kicsit olyan a kapcsolatunk, mint a medvének meg a lazacnak. Sosem tudni, melyik kopoltyúst tudom két manccsal megragadni, vagy, hogy melyik csúszik ki a karmaim közül és halad sebesen tovább a tiszta vizű folyóban.

(more…)

Az ÉN legyőzése / az egyén stációi a felszabadulás felé

  2011/09/07 - 19:03 | ,
1 Comment

A küzdelem soha nem érhet véget. Ami rajtunk áll, az az, hogy döntünk, harcolni fogunk-e vagy sem. Én egyszer réges-régen a halált választottam. Aztán már annyira türelmetlen voltam és annyira kínzott a fájdalom, hogy siettetni kezdtem. Odáig is eljutottam: magam végzem be! A szél változott és valamire rá kellett döbbennem: az nem győzhet, aki megfutamodik. Talán tovább élhet, mint a harcos, aki elesik a csatamezőn, de legalább az ütközet dicsőségében, teljes pompájában, kivont karddal esik el. A menekülő élete végig bujdos, szégyenbe burkolózva és fájdalomba. Pedig oldalán ugyanúgy ott a kard. De az ellenség nem a másik had. Önmagunk ellenségei vagyunk és csak akkor győzhetünk ha saját magunk gyenge oldalát öljük meg, vesszük fejét megbánás nélkül. (more…)