A gondolat sebessége egyesek szerint a leggyorsabb a világon. Báris ami az emberi elme számára a még felfogható tartományon belül mozog. A fény terjedésének gyorsaságát csak villódzásként érzékeljük, viszont a gondolat, az ötlet kialakulása, tudatosodása még a figyelmi határ egy keskeny sávján lavírozva megteremti az illúziót. Az illúziót, ami a sebesség érzékelésének tekintetében jön létre. Tovább!>>>
Már csak ennyit kell aludni az új Ubuntu kiadásáig:
Távcső
Szocpol
-
Friss állomások az Úton
Állomások találomra
Menetrend
Csomagmegőrző
Iránytű
Fűnyírós társak az Úton
- :: prae blog ::
- Elmélkedések
- Legalizabb
- Tollkoptató blogja
- Nóra Írásai
- Varga Ervin blogja
- Bonyolítok
- Fűnyíró.hu
Irodalom
Olvasnivalók Útközben
Forgalom az Utakon
Oldalak
- Mostanság: 250
- A héten: 2,058
- A hónapban: 8,897
- Éppen Úton: 9
Feketén forró gőz, az ital felszíne visszatükrözi a fölé boruló arcélének negatívját. Hamisítatlan illata visszahoz valamit a régi gyerekkorból. Mikor még a sarki boltban, helyben pörkölték és darálták a kávébabot. Azokból az időkből, amikor még láthattuk mi kerül a papírzacskóba, mely száját kapcsozóval zárta le Ági néni. A boltot is csak így hívták: Ági bolt.
Ebben is mekkora eget verő különbség van… A rongyok és szövetek címkéinek már-már vallásos imádata, a butikok aurájának figyelembe vétele, a vásárlóközönség összetétele, a eladók modora, az akciók gyakorisága és végezetül az árcédulák szemtelen pöffeszkedése – melyen (ó mily kedvesek is ) a környezők országok pénznemében is feltüntetik az árakat. 
A lakás óracsörgés előtt… Talán reggel, vagy még csak hajnal? Új életszemléletre lesz szükség a megszokáshoz. A valóság szövetének új szálai teljesen más mintázatúak. A megszokott dolgokat örvény nyeli el. Félelmes és újszerű minden nesz a pirkadatban. A felső szomszéd cammog, majd hosszasan csobog a víz, wc öblítés, majd reggeli zuhany – bár is erre lehet következtetni, mert csak pár percig tart. Hét körül sűrű ajtócsapódásoktól visszhangzik a lépcsőház, a liftkabin nyöszörög az emeletek között drótkötelein lengve, mint egy cyberpunk fémtestű marionett bábú. 
Felfalt kilométerek után émelygés, aztán hamvaiból lábadozó vajdasági kakas. A élet színei tollain, egyik sem elkülöníthető, nem mondható rá egyértelműen: ez ilyen, amaz olyan. Színes, ahogy város is, melybe tévedt. Van egyfajta jelenlét minden pillanatban, valami olyasmi, mint a hajnali álom egész napon át tartó nyomottsága. 
Aki egy adott országban születik, annak anyanyelvét beszéli és annak kultúráját műveli (ha műveli) időt szakíthat az élet többi dolgára. Identitása többé kevésbé készen kapott, talán kicsit billog jellegűnek is mondhatnánk, de lényegesen egyszerűbb a helyzete, mint a valamilyen okból külföldre szorult nemzettársaké, akik nem maguk döntöttek a váltásról, hanem egy beláthatatlan esemény kényszeríti bele őket, gyakran úgy, hogy ki sem lépve a házuk kapuján minősülnek egyik napról a másikra “határon túlinak”. 
Az élet mely nem hagy lehetőséget megtorpanásra gyakran átokként lebeg az azt megélők feje felett, mégis a viszontagságok sodrában visszatekintve áldás. Megállapítás félúton az alkonyatban duplájára hajtott nem is létező viaszos asztalterítőként érzelmi rétegek közé rejtve ketten terítenek tálaláshoz – a vacsoravendég az idő , gondolkodás az idő foga – falatonként lakmározik, felzabálja az életed ha túl sokat töprengsz… 