Világvége helyett

Aislin

Az emberiség már történelmének során számtalanszor kiáltott világvégét, sőt mi több az élelmesebbje egész üzletágat is kerített az ilyen vagy olyan forrásból származó „most aztán mindennek jól vége lesz” dátumok köré. Túlnyomó többségében a vallási felekezetek ismerték fel a biznisz lehetőséget, attól függetlenül, hogy rendre belebuktak. Régebben volt is szó egy amerikai prédikátorról, aki már háromszor tévedett az ominózus eseménnyel kapcsolatban, de karizmatikus fellépése nyájának elpártolt birkái helyett mindig hozott új megtérni vágyókat, tömegével. A 2o12-es apokalipszis ismét felvetett jó pár kérdést az emberi természettel kapcsolatban…. Tovább!>>>

Eközben Kishegyesen

Már azt hinné az ember, hogy mikor kiteszi a lábát hazulról ott majd megfagy az idő, meg az állapotok és ha visszatérünk egyszer, akkor nincs más dolgunk, mint megnyomni a „lejátszás” gombot az életünkön és minden folytatódik onnan, ahol abbamaradt. Bájosan naivak tudunk lenni és még magunknak sem valljuk be: számítottunk a szélirány változására országos és helyi szinten is. És ez a pálfordulás – mint ahogy azt előre sejtettük – újabb barázdákat szánt majd az egyszeri polgár homlokába… Köszönhető mindez annak az ágazatnak, melyhez valahogy mindenki ért, de senki sem érti – a politikának. Tovább!>>>

Elvándorlásaink okán…

Az életkedvet visszanyerni mindig viszontagságokkal teli vállalkozás. A kiégés igen fiatalon szívszorító: mind látni, mind magunk is átélni. Ott álltam a megszerzett középiskolai diplomámmal és egész egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Nem tudtam mit is tehetnék, nem ismertem a következő lépést. A sejtés már akkor is bennem élt: nem itt, nem ezen körülmények szükségesek ahhoz, hogy a valódi életemet élhessem, az ezen túllévőt. Az elvándorlás lehetősége akkor még kivitelezhetetlen feladatnak tűnt, hisz anyagi helyzetem csupán az elkövetkező hétre redukálta a jövő fogalmát, de az is gyakran előfordult, hogy még a következő nap is puszta ködbe burkolódzva várt rám az utcasarkon túl. Tovább!>>>

Aktákat olvasunk Szódát szürcsölve és Pipafüstöt eregetve – Vége az Internet szabadságának?

A véleményszabadság kora leáldozóban, ahogy ezt már régóta tudjuk, de igazán a hálózati szörfösök voltak az egyetlenek akiket ez nem bolygatott túlzottan. Az internet világában nem létezik korlátozás, szabályrendszer, sem kormányzati rendelet, hisz az adattenger végtelen és a valódi óceánokhoz hasonlóan ennek alteregója is „független víznek“ minősül, ahol a szép nagy, gazdag óceánjárók gyakran a kalózok martalékává vállnak. Robin Hood effektus ez, tiszta sor. Vagyis volt eddig… Tovább>>>

Elkeseredett munkanélküliek, mint megélhetési politikusok?

Recesszió?

Igyekeztem leplezni a felháborodással vegyes értetlenséget, mikor a nemrég a konyhába lépve ott találtam egyik ismerősünket kérdőívvel, szórólappal és egy esetleges aláírások okán kikészített névlistával – mindennek a kvázi választások előtti kilincselésnek megkapóan groteszk kontrasztot adott az illető leharcolt öltözete. Üdvözlés, majd asztalhoz szegezés következett, utána pedig egy világmegváltó, vagyis a gazdasági válság közepette létrejövő helyzetet legalább lokálisan enyhítő tervről szóló előadást nyomtak a képembe. Nehezen ugyan de csak úrrá lettem a meglepettségemen, hasonlóan ahhoz az esethez, mikor a Jehova tanúi vetették rám magukat pár évvel ezelőtt. Tovább>>>

Pletyka – mikroközösségek kommunikációja

-És képzedd e, tényleg megcsata az urát, egy doboz cigié, meg egy hurkájé!
-Na de az ura se semmi, márt 15 éve ül Magyarországon börtönbe, mer átszökött a határon, aztán meg ki akart rabóni egy bótot, oszt… – nem is hallva a mondat végét jövök ki a falu nagypékségéből – nagy mert két eladó van egy váltásban – miközben gyors fejszámolás után, próbálom kikalkulálni, kinek mennyi is lesz a visszajáró a cégben, mivel velem hozatják a kajájukat . Persze azért még a fülemben cseng Mari és Ilonka néni párbeszéde , amelybe néha néha belebólogatott egyik másik várakozó vásárló is – mint, valami birkacsorda, amely néha néha belebéget, összességében helyeselve a hallottak hitelességét alátámasztandó.

Tovább>>>

Vörös Horizont – 1999: bombázások és a végtelen nyár / gyerekszemek

Megjelent a SIKOLY (irodalmi és művészeti folyóirat) VIII. évfolyam, 27-29. számában – 2011-ben.


CK_building_on_fire_1999A világunkon belüli világok egyikében, a gyermek magánmennyországában éltünk, mindannyian akik szeme még nem szokta a fényt és értelme még nem nyílt ki kellőképp. Gyerekkorunk leghosszabb és legszebb vakációját köszönhettük azoknak az eseményeknek, melyeket felnőtt fejjel átélni maga volt a rémálom.
Sokszor és sokat lógtunk a barátokkal, igazi utcagyereknek számítottunk, akik ha csak tehették szedett-vedett bringáinkon járták a falut és az azt övező szántók menti erdőket. A tévés agyfertőzés generációja voltunk, mégis ezerszer többet ért számunkra a sarki diófa megmászásának diadala, hisz aki legmagasabbra jut, az közelebb kerül az éghez. Az idők folyamán megszámlálhatatlanul sok színét láttam már, de azon a nyáron valahogy mindegyik árnyalata ugyanolyan kísértetiesen borult az emberek fölé, akár a hajnal derengése, akár a késő délutáni égbolt bágyadt ragyogása vonta bűvkörébe a völgy házainak fáradt falait, bennük lakóiknak repedezett szívével egyetemben.

(more…)

5 érv a TV nélküli élet mellett!

Elcsábultam. Persze gyorsan jött a pofon. Körülbelül hét hónapja nem nézek TV-t és még élek! Sőt! Régebben a Doboz volt minden, de tényleg minden! Aztán valaki egy alkalommal kicsavarta kezemből a távirányítót és kikapcsolta. Érvelt ellene – én meg gondolkodtam. Aztán hogy, hogy se két hónapig fel sem kapcsoltam. Muter TV-je kifingott, cseréltünk – vitte a működőt a szobámból. Karácsony előtt litánia: – Javíttassam már meg az övét, mert a vendégdoboz rakoncátlankodni kezdett és attól tart pont az ünnepek alatt fog elhalálozni, akkor meg mi lesz? Így történt, hogy visszakerült a művészlakba a 72 centis átlójú Grundig. A por már szépen gyűlik rajta: a kábel ott lifeg mögötte, a kábeltévé vezetéke meg valahol a szőnyeg alatt elveszve. / rövidzárlat: 25-én “családi filmnézés” anyámnál: cvikkeres Potter a Viasat-on – fél óra, majdnem beleélés a filmbe, PAFF Pécsi Ildikó és intelligens mosópor, majd hiteligénylés aztán mesterek kozmetikuma – feszengés: az agy nehezen tudja összeegyeztetni Roxfort-ot a bankos Emesével // felháborodás (két süti kézbe vesz és vonulás, balra el) – Erzsébet néz utánam tanácstalanul: – Akkor most nem nézed? // visszafordulás: – Már úgyis láttam. (a reklámot). Érveljek?

(more…)

Karmák / Egy egyedülálló projekt "hétköznapi hősök" főszereplésével (az Északi Támpont Egyesület dokumentumfilm sorozata)

Köztünk élnek. Gondoltál már rájuk? Azokra a hétköznapi emberekre, akiket saját környezetük, élethelyzetük sokkal nehezebb és fájdalmasabb hatásokkal érlel emberré? Azokra az egyénekre akik vállvetve küzdenek eleve elrendeltetett helyük ellen. Azokra akik nem adták fel és túlnőttek önmagukon…. akik hétköznapi hősökké váltak?
Ezen különleges egyének panoptikumát rendezte be az Északi Támpont Egyesület a Karmák projekt keretében, melynek weboldala a karmak.hu címen érhető el. Arculcsapás, eszméletre térítő pofon az ami ezekben a kisfilmekben kibomlik. A szereplők közülünk való, nehéz sorsú emberek, akik saját karmájukat kézbe véve alakítják azt. Bátrak, rendíthetetlenek, hősök.

(more…)

Kettős állampolgárság / magyarként: papíron is!

A lépés nem is oly rég történt. A lehetőség adottá vált, hála annak a vezetésnek, mely végre úgy gondolta: egyek vagyunk. Mi magyarok, mind egyek vagyunk. A kisebbségi lét nem egy vidám dolog, pláne olyan helyen élve, ahol nem tűrik meg annak megnyilvánulási formáit. Egy olyan, helyen ahol huszonöt nemzeti kisebbség lép egymás lábára, mégis félve használja anyanyelvét. (more…)