Category Archives: Betűfaló

Olvasnivaló: Nagy Gergely: Angst (A városi harcos kézikönyve)

  2013/03/19 - 06:32 |
Leave a comment

angst_a_varosi_harcos_kezikonyveKörülbelül fél éve vettem meg a könyvet egy vásári árustól egy giccses „búcsú” alkalmával, melyeken csattogós lepkékkel rohangálnak a kislányok, akik hajába vattacukor ragadt.
Az Angst regény, nem is akármilyen, kortárs. Egy próbálkozás, egy projekt. Rövid sztoriline: A történet egyes szám első személyben játszódik, az az a mesélő egyben a főhős is, az ő perspektívájából figyeljük az eseményeket, az ő érzelmi hullámveréseit szenvedjük végig mi is. Tovább!>>>

Olvasnivaló: Wm. Paul Young: A viskó

  2012/05/20 - 12:08 |
Leave a comment

Kicsit talán furcsa is volt, amikor a kezembe vettem először a könyvet. Bestseller, teszem hozzá nem hiába. Az olvasás régi szenvedély, ugyanakkor az utóbbi időben valahogy sem kedvem sem időm nem volt hozzá, hogy többet foglalkozzak vele – persze a valóság csak ennyi: nem akadt megfelelő könyv. A Wm. Paul Young által írt Viskó ez alól kivételt képez. Alig két nap alatt rágtam át magam a majd 250 oldalon és véres szemekkel – hol a fáradságtól, hogy a kibuggyanó könnyektől – a végére érve meg kellett állapítanom, hogy minden tekintetben egyedülálló. Tovább!>>>

5 tipp és egy pár hasznos oldal tollforgatóknak!

  2012/01/19 - 22:11 | ,
2 Comments

Sokan kérdik, hogy működik, még fontosabb, hogyan csinálom, hogyan válhatnának ők maguk is jobbá? Mi történik akkor ha nincs miről írni, vagy ha van is nincs kedv, ihlet, kedélyállapot az alkotásra? Pár pontban összefoglalnám az elmúlt időszakban tanultakat alkotásról és fegyelemről:
Alkotófolyamataink oly sok fajták, mint maguk az alkotók, vagy az őket vezérlő ihlet. A bizonyosság: ihlet nélkül nincs létrejövő mű, nincs szavakba öntött lélekszobor. Patrónusom ezt tanácsolta: Írj minden nap! A lecke feladva, a megoldás mégis sokrétű. Következzen hát öt tipp és egy csokor link az önképzéshez!

(more…)

A Woolf szikrák

  2011/12/13 - 06:43 |
Leave a comment

Végül mégiscsak a végére értem Virginia Woolf Orlando című regényének, mely feldolgozása még folyamatban van, valódi megértése pedig csak jóval később lehetséges. Vannak ilyen művek, igenis léteznek nagy furfanggal létrehozott írások, melyek mélyén gondolatmagvak leledznek és kerülnek át az olvasóba a papír fehérjéből át a lélek fehérjébe. És ott majd egy váratlan pillanatban kihajtanak, mikor eljön az idő a megértésre. Addig is egy megfogó részlet:

“Üdv hát néked, boldogság, de félre veletek, ti álmok, amelyek felpuffasztjátok az éles körvonalú képet, mint vidéki fogadók tükre az ember arcvonásait; álmok, melyek szilánkokká aprózzátok az egészet és kettétéptek, megsebeztek, feldaraboltok minket éjjel, mikor aludni szeretnénk; viszont üdv néked, alvás, bódult alvás, amely lágy köddé s porrá oszlatsz minden vonalat és formát, üdv, ó, végtelen mélyű víz, s hadd feküdjünk múmiaként, lárvaként befedve s letakarva, a homokban, álmunk mélyén.” (Virginia Woolf: Orlando – Szávai Nándor fordítása)

Vakság

  2011/07/31 - 21:36 |
Leave a comment

José Saramago azonos című könyvét végre letudhatom a kötelező olvasmányok közül. Kötelező ugye, mert megvettem. Töredelmesen bevallom, hogy a belőle készült film hatására kezdtem túrni a Westbook ajánlatainak listáján, melyen rá is akadtam. Igazság szerint már lassan egy éve a birtokomban van, és ugyanennyi ideje is próbálom elolvasni – több kevesebb sikerrel. Jó, persze egyrészt a film a bűnös. Töményebb, így az olvasnivaló kissé boroskóla szerű. Elsőre. Aztán mindig rájövünk, hogy a könyveknek saját sodrásuk van. És végül csak sikerült befejezni.

(more…)

Könyvek. Könyvek? Könyveeeek!!!!

  2011/04/10 - 11:26 |
Leave a comment

Mindig pironkodni kezdek, amikor megáll a futárszolgálat kocsija a munkahelyem előtt. Meg sem várva, hogy a futár behozza a csomagot, rontok ki az üzletből és veszem mát sürgetően a küldeményt, majd gyorsan a táskám mélyére tömöm azt. Ilyenkor mindig megvető pillantások keresztezik jókedvem: „na, mi van, tán már megint könyvet vettél, mennyit költöttél rá?”. Ilyenkor nem is értem, melyik tagmondat a fontosabb, de mások nézőpontjából bizonyosan a második kérdés a lényeg: mennyiért? Sokért, néha annyira sokért, hogy magam is megszégyenülök és verem a fejem a falba, hogy miért vagyok ekkora marha, miért költök ennyit papírra és betűkre? De ha egyszer ezek számomra történetek és kalandok, ha nem tudok úgy nézni rájuk, mint értéktelen vackokra…

Az utóbbi időben vissza kellett fognom magam ilyen téren (is), mivel gazdasági válság van, mindenhol. De nemrég újra megjelent a piros ruhás futár és átadta a következő fél évre elég anyagot, persze durva összegekért, melynek éppen máshol is lett volna helye, de ha egyszer a büdös életben szeretnék hivatásos íróvá válni, nem lesz elég a Kommunizmus rövid történetét olvasgatnom, amely irodalmi szempontból csupán savanyú káposzta présként állja meg a helyét a súlya okán. (more…)

Olvasnivaló: Robin Cook: Műhiba

  2011/04/08 - 18:04 |
Leave a comment

Szeretek antikvárius könyveket venni, mert nagyon jó cuccokra lel az egyszeri olvasó a turizás közben, annak ellenére, hogy egy piaci kiárusításra nem lehet határozott elképzelésekkel kimenni, hisz itt nincsenek részlegek és bestseller polc sem, hanem egy felnyitott bőröndben kell könyékig matatni, hogy ráakadjunk véletlenül valami olvasásra érdemesre is. Egyik ilyen portyám alkalmával vettem meg a orvosi krimik doktorának számító Cook Műhiba című könyvét nevetséges összegért.
Mire számítottam? Orvosi ponyvára! Mit kaptam? Orvosi ponyvát!

(more…)