Ajtótól ajtóig – Szabó Magda világsikerű regénye és a film ami nem működik

Sok fogadalmam volt már életemben, általánosságban ezek többségét be is tartottam – leszámítva a meglehetősen túlzó, újévi fogadalmakat. Budapestre kerülésem előtti két hetében már elindult a promóció: Szabó István álmodta vászonra Szabó Magda regényét, az írónő egyik legszebb, legmeghatározóbb, legkarakteresebb művét, az Ajtót. Ezidáig sokan azon a véleményen voltak, hogy mivel ez egy lélektani regény, szinte filmre vihetetlen… Kicsit egyet is értek, kicsit ellenkezem is, de első idegenben töltött hetem nagy eseménye kétségtelenül a Mamut pláza mozijában vetítésre kerülő film lett – vagy csak lehetett volna? Tovább!>>>

FilmAjánló: Vier minuten / Négy perc (2006)

vier_minutenKét élet, több tragédia és állandó harc a túlélésért a múlt torz tükrében és pusztán négy percnyi idő a megváltásra. Két nő sorsa forr össze a fekete lakkszörny árnyékában, a zongoraművészet oltárán áldozva fel őket saját tehetségüknek. A Vier Minuten klasszikus dráma egy fiatal lány és egy idős zongoratanárnő utolsó nagy lehetőségéről, egy német női fegyház kicsit sem vidám díszletei között. A film több filmfesztiválon összesen 21 díjat zsebelt be, mindezek mellet még 11 egyéb kategóriában is jelölték.

Tovább!

Filmajánló: Kokuhaku 告白 / Confessions – Vallomások (2010)

A japánok sok mindenben jók, de a filmművészetük iránt fenntartással viseltetek. Szó se róla, ha animéről van szó, legyen az akár mozifilm vagy sorozat, rengeteg felejthetetlen művel leptek meg bennünket. Az élőszereplős filmjeik nagy részéről (az utóbbi időben) elmondható viszont az amerikai hatások erőszakos átemelése olyan miliőbe, ami képtelen a szinergiára. A japán gondolkodásmódra igenis a higgadtság, furfangosság, megtévesztés, misztikum a jellemző, lassan kibontott történetekkel, morális tépelődéssel. Tetsuya Nakashima rendező viszont belenyúlt a tutiba Kokuhaku (Confessions – Vallomások) című eszmefuttatásával. A 106 percbe sűrített színtiszta pszichodráma megtekintése felér egy gyomorba rúgással. Mire fel a hype, merülhet fel az olvasóban a kérdés? A válasz: a film a társadalom legmélyebb bugyraiba viszi el a nézőt, útközben beintve a „japán ifjúságvédelmi törvénynek“, a tetetett toleranciának és a fenékhez közeledve rámutat a gyermekekben lakó kegyetlenségre.

(more…)

Filmajánló: The Fountain – A Forrás (2006)

the_fountainDarren Aronofsky rendezései nyomán egytől egyig érdekes filmek jönnek létre. Az érdekes jelző alatt értetendő az egyedi, innovatív, megosztó, érzékeny billogok. Történetei sosem egyszerűek, gondoljunk itt vissza pl. a című remekbe szabott alkotására, amely fogattatása igencsak változó volt, mind a nézők, mind a kritikusok részéről. A Forrással egyel magasabbra teszi a lécet. Egyesek lenyűgöző lírai exodusként és a filmtörténet jelentős mérföldköveként szeretnek rá hivatkozni, míg megint csak mások üresnek, hiányosnak, hatásvadásznak tartják. Ami igazán érdekes, hogy mind a kettő jellemző a filmre, így létrehozva egy olyan izgalmas belső vívódást is a nézőben, mely nem hagyja szabadulni a stáblista lepergése után sem.

(more…)

Film Ajánló: Midnight in Paris – Éjfélkor Párizsban (2011)

Mi mással is kezdenénk az új esztendőt, ha nem egy Woody Allen által rendezett filmmel. Az „Éjfélkor Párizsban“ műfaji besorolás szerint romantikus komédia, bár a történet és a mondanivaló sűrűn kilóg a keretből, mert a hasonszőrű filmekkel ellentétben itt azért mégis kiérződik a nevelő szándék. Nem kell világmegváltásra számítani, sem technika, sem színészi játék tekintetében, a történet pedig sablonos. Bizonyos mozzanatok már már a klisé határát súrolják, mégis van varázsuk. Összességében a mondanivalója a következő: légy az aki lenni szeretnél és ne akarj feltétlenül megfelelni mindenkinek. Szép, pozitív és mérhetetlenül nyálas mantra – mégis hatásos, hisz elég sokszor, hétköznapi emberként is szem elől tévesztjük ezt az egyszerű, mégis nagyszerű igazságot.

(more…)

Sorozat Ajánló: 13-as Raktár / Warehouse 13

warehouse_13A titkosszolgálat jól képzett ügynökei az elnököt védik, míg bele nem botlanak egy különös esetbe mely során egy kiállított szobor megszállja a restaurátort, arra kényszerítve, hogy rátámadjon az elnökre. Az eset megoldása után, melyben hathatós szerepet vállalt egy ballonkabátos idegen, az ügynököket felkeresi egy titokzatos hölgy, bizonyos Mrs. Frederic (CCH Pounder). Befolyásos kapcsolatai révén kérdés nélkül a felügyelete alá helyezteti a Myka Berring-et (Joanne Kelly) és Pete Lattimer-t (Eddie McClintock), majd Dél-Dakotába küldi őket titkos megbízással. Így veszi kezdetét az NBC Sy-Fy egyik legkedveltebb sereghajtója, a 13-as Raktár.

(more…)

Korszellem: merj nyitott szemmel járni! (gondolatok a Zeitgeist:Moving Forward kapcsán)

Got to go A következő poszt főként a Zeitgeist: Moving Forward film kapcsán született. Helyesbítek: a benne megfogalmazott gondolatok vertek gyökeret a tudatomban.
Az első Zeitgeist film annak idején sokaknál verte ki a biztosítékot, mivel a három alrészből álló dokumentumfilm (?) arról regélt, hogy a pénzügyi rendszerünk eleve hibás (surprised?) és a vallási ideológiák és intézmények működése, az azok alatt tátongó morális katakombák (papok által megrontott gyerekek satöbbi) ellehetetlenítik az egyén egészséges fejlődését és elferdítik világnézetét. A film zárásául pedig a Jacque Fresco híres építész víziójával zárulnak az erőforrás alapú társadalomról, ahol megszűnik a pénz és a tulajdon intézménye, mindenki egyenlő eséllyel indulva válik részesévé a technológiai társadalomnak, amely immáron nemcsak vadházasságban él bolygónkkal, a Földdel, hanem nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, a környezettel való tudatos szimbiózisra, hogy megmenthessük ami még megmenthető a jövő generációi számára.

(more…)

Outcasts – gondolatok négy rész után a BBC új üdvöskéjéről

outcastsAz Outcasts a BBC legújabb sci-fi sorozata, amely leginkább a klasszikus űroperák jól kitaposott ösvényén haladva festi elénk az anyabolygóról emigrált emberek mindennapi küzdelmét, miközben egy új és jobb társadalmat igyekeznek létrehozni új otthonukon, a Carpathia nevű planétán.
Ízig vérig angol kreálmányról van szó, ami a kivitelezést illeti, hisz mi mással is indíthatna az első rész, mint egy William Blake idézettel, a Tigris című verséből…


(more…)

Filmajánló: Musical meleg témában: Were The World Mine / Mint Az Álom, Mint Az Éj

were-world-mine-posterSzeretek énekelni, persze nem tudok, a hangom szörnyű, ettől eltekintve minden tekintetben zene-őrült vagyok, buszon, tömegben, egyedül vagy társaságban, még az utcán sétálva is , zenét hallgatok. Minden stílust kedvelek, legyen az akár rock, trance, gospel, punk, techno, opera, indie, industrial, komolyzene, vagy musical…
Igen a musicalek számára külön kis zugocska van a szívemben, hisz egyesítik a filmet és a zenét, a színészi játékot és az éneklést – valamilyen szinten még talán a költészetet is / bármivel felér egy kiváló dalszöveg, nem?
A nagy kedvenceim között van mind a mai napig a Moulin Rouge, hisz ki hitte volna, hogy Nicole Kidman ilyen jól énekel, na és hogy Ewan McGregor-nak tényleg szép hangja van? Ugye ugye? Persze a polcon ott figyel örök hippi ikonként a Hair, a Chicago-ról nem is beszélve, Jézus Krisztus Szupersztár pedig zakon (srb: törvény)! A sor folytatható lenne még egész sor zenés filmmel, mint amilyen az Ének az Esőben, Óz az Csodák Csodája vagy éppen az Oroszlánkirály

Ám minden eddigitől eltérő témát és kivitelezést mondhat magáénak a Were World Mine, az az a Mint az Álom, Mint az Éj (2008).

(more…)

Videós Ajánló: zene, film(sorozat) meg a többi …

Új, angol sorozat (már csak az akcentus miatt is szeretni fogom), amely ízig vérig sci-fi lesz. A sztori elcsépelt, de reméljük jól ki tudják bontani, na meg, hogy érdeklődés hiányában nem fogják elkaszálni, elvégre is a trailert látva egy Battlestar Galactica kvalitású űroperának néz ki (amely egy idegen bolygón játszódik):

(more…)