20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál – Mit lesz érdemes megnézni idén? TOP 10

20._titanic_nemzetkozi_filmfesztival_budapest_2013Immáron huszadik alkalommal érkezett el a Budapestre a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, mely megmozgatja az underground celluloid hívő szektákat és a kortárs filmekre fogékony vizuál pederasztákat egyaránt. Mikor ideköltöztem, ezért jöttem, a furcsa, új és más élményért, amit a popcorn szagtól bűzlő multiplexekből szenteltvízzel és kereszttel űznének ki, miközben a profit okán zsolozsmáznának a fenntartók. Igen, a világ színesebb, ugyanakkor sokkalta kisebbre zsugorodott fele huszadszorra keni fel a vászon anyagára többnyire idegenből hozott színeit, hogy nevessünk, sírjunk, mélyen magunkba forduljunk (be), vagy a legközelebbi sarki kocsmába egy habos sörre töprengve a hetedik művészet máig átható erején. Lássuk, idén mely celluloid tekercsekből tartott szellemidézésre lesz érdemes elmenni! Tovább!>>>

Silent Hill: Revelation 3D – köd, nörszök, belek, vér, satöbbi

Mikor  a városba költözésem mellett kellett érvelnem egyértelműnek látszott, hogy a kulturális sokszínűséget, azon is belül a szórakozási lehetőségeket helyezem ideológiám középpontjába és ennek egyik fontos eleme a mozi volt, hogy bármikor is jelenjen meg egy film ne fél évvel később az első “warezolt” kamerás kópia megnézésére kellejen várni. A megtekintendő alkotás kiválasztása már ennél sokkal bonyolultabb, (mire szánunk pénzt, ugye) de ez alkalommal nem okozott különösebb fejtörést, hisz azon konzol (és PC) játék megfilmesítésének premierje közelgett, melyet két éjszaka alatt nyomtunk végig az unokatesómmal miközben különböző testnedveink csorogtak szemérmesen a lábunk szárán az iszonytató képektől és hangoktól, nem utolsó sorban pedig a roppant mód csavaros és baljóslatú végkifejlettel kecsegtető történettől. Igen, a ködbe burkolózó, bizarr lényektől hemzsegő amerikai kisvárosról van szó, Silent Hill-ről. Tovább!>>>

Döglött macskával a hónunk alatt, bőrig ázva az esőben szeledálni életünk romjai között

A Sátántangó nézése közben ötlött fel bennem a lassú halál és a sorvadás nemes egyszerűsége. Van, hogy eltűnődök rajta: klasszikussá igazán csak azok  az alkotások válhatnak-e, amiket nem ért a közönségük? Ez esetben pedig minden művészet-e, ami teljesen értelmetlen? Gondolok itt a nagy impresszionista vagy szürrealista festőkre, írókra, filmesekre főleg. Hát Picasso piros pacája a fehér vászon közepén, csak azért mert az ő neve fémjelzi, már a művészet kvintesszenciája lenne? Tovább!>>>

Egy legenda újraalkotása: Prometheus

PrometheusElőször még mozis felvételben, galád módon letöltve néztem meg a Ridley Scott új alkotását, a Alien univerzumba sok sok szállal kapaszkodó Prometheust. Az első alkalommal nem igazán nyűgözött le, másodszorra már tűrhetőbbé vállt. Mindkét esetben volt egy jelenet, ami visszahozta azt a fajta borzongást, amit régen éreztem utoljára film nézése közben. Ugye mindig van egy ilyen bennünk, hogy már nem félünk a “cipzáros” szörnyektől, meg mindenre rá tudjuk aggatni a : ááá, csak CGI. Mégis, ez az egy jelenet adja meg az egész film erejét, és ez is vett rá, hogy beüljek az egyik multiplexbe IMAX 3D-ben megnézni. :) Tovább!>>>

Ajtótól ajtóig – Szabó Magda világsikerű regénye és a film ami nem működik

Sok fogadalmam volt már életemben, általánosságban ezek többségét be is tartottam – leszámítva a meglehetősen túlzó, újévi fogadalmakat. Budapestre kerülésem előtti két hetében már elindult a promóció: Szabó István álmodta vászonra Szabó Magda regényét, az írónő egyik legszebb, legmeghatározóbb, legkarakteresebb művét, az Ajtót. Ezidáig sokan azon a véleményen voltak, hogy mivel ez egy lélektani regény, szinte filmre vihetetlen… Kicsit egyet is értek, kicsit ellenkezem is, de első idegenben töltött hetem nagy eseménye kétségtelenül a Mamut pláza mozijában vetítésre kerülő film lett – vagy csak lehetett volna? Tovább!>>>

FilmAjánló: Vier minuten / Négy perc (2006)

vier_minutenKét élet, több tragédia és állandó harc a túlélésért a múlt torz tükrében és pusztán négy percnyi idő a megváltásra. Két nő sorsa forr össze a fekete lakkszörny árnyékában, a zongoraművészet oltárán áldozva fel őket saját tehetségüknek. A Vier Minuten klasszikus dráma egy fiatal lány és egy idős zongoratanárnő utolsó nagy lehetőségéről, egy német női fegyház kicsit sem vidám díszletei között. A film több filmfesztiválon összesen 21 díjat zsebelt be, mindezek mellet még 11 egyéb kategóriában is jelölték.

Tovább!

Filmajánló: Kokuhaku 告白 / Confessions – Vallomások (2010)

A japánok sok mindenben jók, de a filmművészetük iránt fenntartással viseltetek. Szó se róla, ha animéről van szó, legyen az akár mozifilm vagy sorozat, rengeteg felejthetetlen művel leptek meg bennünket. Az élőszereplős filmjeik nagy részéről (az utóbbi időben) elmondható viszont az amerikai hatások erőszakos átemelése olyan miliőbe, ami képtelen a szinergiára. A japán gondolkodásmódra igenis a higgadtság, furfangosság, megtévesztés, misztikum a jellemző, lassan kibontott történetekkel, morális tépelődéssel. Tetsuya Nakashima rendező viszont belenyúlt a tutiba Kokuhaku (Confessions – Vallomások) című eszmefuttatásával. A 106 percbe sűrített színtiszta pszichodráma megtekintése felér egy gyomorba rúgással. Mire fel a hype, merülhet fel az olvasóban a kérdés? A válasz: a film a társadalom legmélyebb bugyraiba viszi el a nézőt, útközben beintve a „japán ifjúságvédelmi törvénynek“, a tetetett toleranciának és a fenékhez közeledve rámutat a gyermekekben lakó kegyetlenségre.

(more…)

Filmajánló: The Fountain – A Forrás (2006)

the_fountainDarren Aronofsky rendezései nyomán egytől egyig érdekes filmek jönnek létre. Az érdekes jelző alatt értetendő az egyedi, innovatív, megosztó, érzékeny billogok. Történetei sosem egyszerűek, gondoljunk itt vissza pl. a című remekbe szabott alkotására, amely fogattatása igencsak változó volt, mind a nézők, mind a kritikusok részéről. A Forrással egyel magasabbra teszi a lécet. Egyesek lenyűgöző lírai exodusként és a filmtörténet jelentős mérföldköveként szeretnek rá hivatkozni, míg megint csak mások üresnek, hiányosnak, hatásvadásznak tartják. Ami igazán érdekes, hogy mind a kettő jellemző a filmre, így létrehozva egy olyan izgalmas belső vívódást is a nézőben, mely nem hagyja szabadulni a stáblista lepergése után sem.

(more…)

Film Ajánló: Midnight in Paris – Éjfélkor Párizsban (2011)

Mi mással is kezdenénk az új esztendőt, ha nem egy Woody Allen által rendezett filmmel. Az „Éjfélkor Párizsban“ műfaji besorolás szerint romantikus komédia, bár a történet és a mondanivaló sűrűn kilóg a keretből, mert a hasonszőrű filmekkel ellentétben itt azért mégis kiérződik a nevelő szándék. Nem kell világmegváltásra számítani, sem technika, sem színészi játék tekintetében, a történet pedig sablonos. Bizonyos mozzanatok már már a klisé határát súrolják, mégis van varázsuk. Összességében a mondanivalója a következő: légy az aki lenni szeretnél és ne akarj feltétlenül megfelelni mindenkinek. Szép, pozitív és mérhetetlenül nyálas mantra – mégis hatásos, hisz elég sokszor, hétköznapi emberként is szem elől tévesztjük ezt az egyszerű, mégis nagyszerű igazságot.

(more…)

Sorozat Ajánló: 13-as Raktár / Warehouse 13

warehouse_13A titkosszolgálat jól képzett ügynökei az elnököt védik, míg bele nem botlanak egy különös esetbe mely során egy kiállított szobor megszállja a restaurátort, arra kényszerítve, hogy rátámadjon az elnökre. Az eset megoldása után, melyben hathatós szerepet vállalt egy ballonkabátos idegen, az ügynököket felkeresi egy titokzatos hölgy, bizonyos Mrs. Frederic (CCH Pounder). Befolyásos kapcsolatai révén kérdés nélkül a felügyelete alá helyezteti a Myka Berring-et (Joanne Kelly) és Pete Lattimer-t (Eddie McClintock), majd Dél-Dakotába küldi őket titkos megbízással. Így veszi kezdetét az NBC Sy-Fy egyik legkedveltebb sereghajtója, a 13-as Raktár.

(more…)