AnimeAjánló: Farkasgyermekek / Ōkami Kodomo no Ame to Yuki (2012)

A japán animációs kultúra nagyestélyi ruhájának legújabb csillogó flittere kétségtelenül a Mamoru Hosoda által rendezett Farkasgyermekek című egész estét filmje, mely mesejellegét folyamatosan veszíti el a történet előrehaladtával, sikeresen kerülve ki a Twilight-szerű klisépaneleket, létrehozva egy olyan egyedi atmoszférájú, szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető alkotást, mely még sokáig dolgozik  a nézőben a megtekintést követően. Mamoru Hosoda, mint rendező már több ízben csillogtatta meg tehetségét, elég itt Az idő fölött járó lány (2006) és a Nyári Háborúk (2009) elismertségére gondolnunk. A Farkasgyermekek által pedig neve egyértelműen bekerül az olyan nagy anime rendezők közé, mint amilyen Miyazaki Hayao, vagy Makoto Shinkai. Tagadhatatlan tény, hogy a fentebb említett két rendező általi alkotások metszéspontjába helyezkedik 2012-es filmje, melyben szépen keveredik a klasszikus, főként Miyazakira jellemző mesés történetvezetés , egyszerű 2D grafika a környezetet megformáló CGI-vel. Tovább!>>>

Guilty Crown (Bűnösök Koronája) OST – ha egy animét a hangok tesznek nagyszerűvé!

A japán anime csillaga töretlenül emelkedni látszik, főleg ami a Japánon kívüli terjedést és az azt magával hozó világméretű szubkultúrális réteget illeti. Elvitathatatlan érdemei és a tisztelgés a nagy rendezők és alkotások előtt időről időre feldobnak a szezononként megújuló piac tengeréből igazgyöngyöket, mint amilyen a 2011/2012-es évadban megjelent Guilty Crown is. Az általános vélekedést erősítve az animék tekintetében a történet egyedisége, a szinkronhangok kifejező jellege és a betétdalok hangulatának szentháromsága határozza meg egy-egy show sikerét / sok esetben maga a látványvilág egészének maga mögé utasításával – melynek részemről ugyanolyan fontos szerepet és fontosságot tulajdonítok, hisz a karakterábrázolás, a CGI technológia használata (és minősége), illetve az animáció kivitelezése is szempont kell, hogy legyen. Ugyanakkor láthattunk már erős kivételeket is pl. az Elfen Lied esetében is, ahol vizuális téren azért elég sok hiányossággal küzdő sorozat is tudott kultikus magasságokba emelkedni, nem is beszélve olyan anime klasszikusokról, mint a Serial Experiments: Lain is, ahol a történet gondolatisága és mélysége teljesen másodlagossá tette a látványvilágot. Tovább!>>>

AnimeAjánló: Children Who Chase Lost Voices from Deep Below (2011)

hoshi-o-ou-kodomo01

A méltán híres anime rendező Makoto Shinkai filmes életútjának eddigi legizgalmasabb, legszebb és talán legtanulságosabb darabja kétségtelenül a 2011-es „Children Who Chase Lost Voices from Deep Below“. A fény és árnyék mesterének új filmje négyzetre emeli a csak Shinkai úrra jellemző képi világ és történetvezetési technika keresztezéséből fakadó stílust, mely elmossa a film és animáció közötti határvonalat. A 2005-ös „5cm per second“ szívbemarkoló szerelmi története után biztos kézzel nyúl az Orfeuszi legenda alaptémájához, ahol a főhős leereszkedik az alvilágba, hogy megmentse halott kedvesét. A magában is elgondolkodtató alaphang keretére feszíti rá a fantasy stílus szerteágazó lehetőségeit. A való világ behatárolt karaktereit használva invitál bennünket egy lélegzetelállító utazásra mely egyrészről a mélység világát, másrészről az emberi lélek árnyoldalát tűzte ki úticélul. Tovább>>>

AnimeAjánló: Xamd Lost Memories / Bounen no Xamdou (2008)

xamd lost memories nakiamiA Xamd Lost Memories egy igazán pofásra sikeredett sorozat, mely a rengeteg pozitívum ellenére is némi kívánnivalót hagy maga után. Elsősorban nem képez kivételt azon szériák alól, melyek animáció és igényesség tekintetében az első két részre korlátozzák a profizmust, melyet sokat látott anime kedvelőként szívesen vettem volna a folytatásban is. Mire is gondolok itt pontosan? Az első rész hangulatára és az animáció igényességére, amelyben nyoma sincs a darabosságnak, vagy az elnagyoltságnak. A jelenetek messzemenően kidolgozottak, valóban az élethű mozgás illúzióját keltve. Ezért is néztem tovább. A bökkenő ott van, hogy a maradék huszonöt részben már lustábbak az animátorok, szaporítva az állóképeket pedig veszít a mű az eredetiségéből. De ezt már megszokhattuk, ugyanez volt anno a helyzet az X-Men-nel is és még sok más hasonszőrű alkotással. Ugyanezt alkalmazzák az amerikai sorozatok beindításánál is, erre való ugyebár az ún. pilot epizód.

(more…)

AnimeAjánló: A Tövisek Ura – Ibara no Ou (2009)

„ …és akkor a királylány és a kastély minden lakója, mély álomba szenderült…“

King Of Thorn Ibara no Ou Tövisek UraA japán mondavilágból táplálkozó animék sajátos hangulatukkal teremtik meg a nyugati kultúrában nevelkedettek számára azt az egyedi varázslatos világot, melyet csak szájtátva tudunk bámulni. Ám ugyanilyen biztos kézzel nyúlnak az európai mesevilág történeteihez, melyek implementálása során nem állnak meg pusztán a feldolgozás és a nézőpontváltás eszközeinél, hanem a mesére, mint keretre feszítik ki a sajátos történetszálakat. Ezek metszéspontján jön létre, a japánokra oly jellemző filozófia és komplexitás sajátos mintázata. Erre kiváló példa a Tövisek Ura.
Az Ibara no Ou (King of Thorns) először manga (japán képregény) formájában jelent meg Iwahara Yuji tollából 2002-ben és 2005-ig futott nagy sikerrel. Végezetül a híres anime stúdió a Sunrise szárnyai alatt készítették el 2009-ben a mozifilmet is.

(more…)

Natsume Yuujinchou – A barátok könyve

Mivel a nyári szezon nem igazán bővelkedik különlegességekben (még csak szórakoztató mértékben sem), ezért kénytelen voltam anime szinten kicsit vissza nyúlni az előző évek terméséből szemezgetve és akkor akadtam rá az Anime Addicts-on éppen fordítás alatt álló, 2008-as sorozatra, amely így az első rész után best of kategória felé tendál…
A műfajt tekintve az az igazi japános melankólikus érvágós fajta, ami mellé be kell készíteni minimum két stekk papírzsebkendőt, különben már csak a mentőmellény és az úszómester húzhat bennünket ki az óceánná tóduló könnytengerből. Felépítésileg mellesleg a másik nagy kedvenchez hasonlít, a Mushishi-hez, amely ugyanígy a főszereplő szemén keresztül mutatja be a többi szereplő történetét , epizodikus jelleggel – persze egy szép főszál mellett, amely lassan bontja ki a főhős múltját és tetteinek miértjét. (more…)

Anime betétdalok komolyzene kedvelőknek! Avagy Joe Hisaishi-től Yoko Kanno-ig

Ashitaka_by_tomaru5Klasszikus videós zenés poszt a füleitek kényeztetésére kedves olvasók! Nem titkolt szándékom népszerűsíteni a műfajt, hisz a legnagyobb művek mély mondanivalója mind filozófiai , mind pedig morális szempontból új látószöget tár történetein és szereplőin keresztül a néző elé, amely nem maradhat hatás nélkül. Említhetnénk itt a már taglalt Makoto Shinkai alkotásokat, amelyekben dúl a reménytelen szerelem és ígéretek viharai, vagy Miyazaki Hayao filmjeit, amelyben a direktor gyakran juttatja érvényre fantasztikus történetein keresztül a természetvédelem iránti elkötelezettségét. De, ha animációról van is szó, a kép mellett a hang is nagyon nagy szerepet kap, nem beszélve a zenéről. A zene egyetemes nyelv, mint tudjuk, így a japán animék betétdalai is markáns jellegűek és meghatározzák egy -egy történet alaphangulatát.
Következzenek hát a legismertebb japán animék betétdalai főként klasszikus szemszögből!

(more…)

A japán animáció új mestere: Makoto Shinkai (munkássága)

Hoshi No Koe , Voices of a distant starElőször 2005-ben láttam Makoto Shinkai filmet, jobban mondva animét – nem, nem rajzfilm… az anime inkább hmmm, hogy is fogalmazzak, animációs film – de gyerekeknek számára nem jelent élvezeti faktort, mindinkább a fiatal felnőtt közönség és a többiek számára. A „The Place Promised in Our Early Days” megnézése közben folyamatosan azon morfondíroztam, hogy a „Ghost In The Shell” óta nem láttam ennyire gyönyörűen vezetett történetet, egyedi látványvilágot, ilyen mennyeien megkomponált zenei aláfestésekkel.
Még kis sem tudtam akkortájt mondani a rendező nevét, és őszintén szólva nem is érdekelt, de aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy igenis számolni kell Shinkai úrral! De még mennyire, hogy számolni kell! Aztán elérkezett a 2007-es „5 centimeters per second” megtekintése is, amely után, a könnyeimmel küszködve, még fél órát ültem a fotelemben és gondolkodtam. Notórius film és anime zabálóként úgy hittem, már nem lehet újat mutatni nekem. Hisz bármely amcsi filmnek tudom már előre a végét , a bonyodalom felvázolása és a szereplők bemutatása után, de hála a számunkra oly idegen és messzi japán ember gondolkodásmódjának és életszemléletének, főként pedig Makoto Shnikai zseniális rendezői vénájának, filmjeit nem lehet csak úgy leírni, vagy megfejteni. Szájtátva konstatáltam, hogy a vizuális és akusztikus hatások mesteri egyvelege még sokkal filmjei megnézése után is dolgozik bennem…

(more…)

Anime Ajánló: Kuragehime – Jellyfish Princess – Medúza Hercegnő

„ Komolyan észre akarom venni,
hogy milyen gyönyörű vagy.
Eddig miért nem tűnt fel?
A szívem elveszett,
mégis látni szeretném
Szeretném már észrevenni,
Szeretném megérteni
Szeretném, ha észrevennéd már,
milyen szép vagy… „

Énekli a Sambomaster japán formáció az részek endingjében, mint keserédes vallomást, remekül összefoglalva a sorozat mondanivalóját.

Habár idáig nem láttam még igazi *josei kategóriába eső alkotásokat az évszakonként megújuló japán animációs filmgyártás berkeiből, a Medúzahercegnő (Jellyfish Princess – Kuragehime) mégis az irányvonal kellemes és igen kedves képviselője.

(more…)