Kellemes tavaszi langymeleg, valahol a belváros egyik sétálóutcájának kávézója előtt ücsörögve a forró fekete egyik elfajzott rokonát kortyolgatva előkerülnek a szőnyeg alól olyan témák is, melyeket okkal nem bolygatunk. Tény, hogy otthon éppen választások zajlottak és a nép az urnák elé járult újra karikázni. A szabad választás és annak hatásossága már régen megkérdőjelezhetővé vállt, persze a hangsúly talán nem is ezen van, hanem a tényen, hogy szülőfalunk átlagemberének életébe miként gyűrűzött be a politika. Tovább!!>>>
Már csak ennyit kell aludni az új Ubuntu kiadásáig:
Távcső
Szocpol
-
Friss állomások az Úton
Állomások találomra
Menetrend
Csomagmegőrző
Iránytű
Fűnyírós társak az Úton
- Legalizabb
- Tollkoptató blogja
- Elmélkedések
- Fűnyíró.hu
- Bonyolítok
- Varga Ervin blogja
- Nóra Írásai
- :: prae blog ::
Irodalom
Olvasnivalók Útközben
Forgalom az Utakon
Oldalak
- Mostanság: 234
- A héten: 2,048
- A hónapban: 8,886
- Éppen Úton: 6
A last minute akciók egyik nagy erénye, hogy szinte aprópénzért juthat a hétköznapi színházlátogató is jegyhez, bár számolni kell annak esélyével is, hogy a tíz órával a kezdés előtt lefoglalható helyek nagy hányada elégtelen rálátást biztosít a színpadra. Persze nem is lennénk mi végtelenül pozitív beállítottságúak, ha erre nem azt vágtuk volna rá: legalább egy teljesen más szemszögből láthatjuk a színi előadást, mint a nézőtér közepén helyet foglaló művészetkedvelők prominens elitje. Jég csörgött rám dél körül, hogy van egy csomó lehetőségünk színházlátogatásra és közel három percen keresztül sorolta az olcsón megtekinthető darabok listáját, míg én vaktában a „Lovakat lelövik, ugye?” címnél ragadtam le. 
Léteznek az emberek múltjában régi történetek… Habár az elmúlt idő hossza nyúlfarknyinak tűnik a történelem nagy hullámveréseihez viszonyítva, mégis az egyén, a szemlélődő nézőpontjából irdatlan távolságot sejtet a visszatükröződő gyerekkor hol homályosan, hol kristálytisztán remegő árnyképe a letűnt napok tavának vizén. Köldökzsinór valami elveszetthez, mely a felnőtté válással végleg elszakad. Visszahozhatatlan a történetünk, valahol minden elveszik útközben. Ahogy a Pecze-kastély évről évre egyre rohamosabban lesz az enyészeté, vagy ahogy a bumerángok már nem engedelmeskednek a karom szándékának. 
Sok fogadalmam volt már életemben, általánosságban ezek többségét be is tartottam – leszámítva a meglehetősen túlzó, újévi fogadalmakat. Budapestre kerülésem előtti két hetében már elindult a promóció: Szabó István álmodta vászonra Szabó Magda regényét, az írónő egyik legszebb, legmeghatározóbb, legkarakteresebb művét, az Ajtót. Ezidáig sokan azon a véleményen voltak, hogy mivel ez egy lélektani regény, szinte filmre vihetetlen… Kicsit egyet is értek, kicsit ellenkezem is, de első idegenben töltött hetem nagy eseménye kétségtelenül a Mamut pláza mozijában vetítésre kerülő film lett – vagy csak lehetett volna? 
A gondolat sebessége egyesek szerint a leggyorsabb a világon. Báris ami az emberi elme számára a még felfogható tartományon belül mozog. A fény terjedésének gyorsaságát csak villódzásként érzékeljük, viszont a gondolat, az ötlet kialakulása, tudatosodása még a figyelmi határ egy keskeny sávján lavírozva megteremti az illúziót. Az illúziót, ami a sebesség érzékelésének tekintetében jön létre. 
Feketén forró gőz, az ital felszíne visszatükrözi a fölé boruló arcélének negatívját. Hamisítatlan illata visszahoz valamit a régi gyerekkorból. Mikor még a sarki boltban, helyben pörkölték és darálták a kávébabot. Azokból az időkből, amikor még láthattuk mi kerül a papírzacskóba, mely száját kapcsozóval zárta le Ági néni. A boltot is csak így hívták: Ági bolt.
Ebben is mekkora eget verő különbség van… A rongyok és szövetek címkéinek már-már vallásos imádata, a butikok aurájának figyelembe vétele, a vásárlóközönség összetétele, a eladók modora, az akciók gyakorisága és végezetül az árcédulák szemtelen pöffeszkedése – melyen (ó mily kedvesek is ) a környezők országok pénznemében is feltüntetik az árakat. 
A lakás óracsörgés előtt… Talán reggel, vagy még csak hajnal? Új életszemléletre lesz szükség a megszokáshoz. A valóság szövetének új szálai teljesen más mintázatúak. A megszokott dolgokat örvény nyeli el. Félelmes és újszerű minden nesz a pirkadatban. A felső szomszéd cammog, majd hosszasan csobog a víz, wc öblítés, majd reggeli zuhany – bár is erre lehet következtetni, mert csak pár percig tart. Hét körül sűrű ajtócsapódásoktól visszhangzik a lépcsőház, a liftkabin nyöszörög az emeletek között drótkötelein lengve, mint egy cyberpunk fémtestű marionett bábú.