Árvizeink / egy tavasz peremén

  By AkiraWatanabe | 2012/02/20 - 07:03 | Mélázásaim
Leave a comment

TavaszJó ideje már csak tetetett közönnyel veszi tudomásul az ember: tél van, meg hó és farkasordító hideg. Távol az egyperces tavasz képe hetekkel ezelőttről, már az hittük a hóvirágok láttán a kert keskeny sávján – talán rügyfakadás várható, újra jönnek az esti séták enyhére szabályozott valósággal. Mégis kiszakadt Holle-anyó dunyhája és minden ami az elmúlt évek folyamán vissza lett tartva a nyakunkba szakadt. Görcsös alakok keringőznek a házak előtt partnereikkel, az élénken sárga vagy piros hólapátokkal. Tovább!>>>

Aktákat olvasunk Szódát szürcsölve és Pipafüstöt eregetve – Vége az Internet szabadságának?

  By AkiraWatanabe | 2012/02/16 - 15:52 | Démosz, Odakinn, Techno blabla
1 Comment

A véleményszabadság kora leáldozóban, ahogy ezt már régóta tudjuk, de igazán a hálózati szörfösök voltak az egyetlenek akiket ez nem bolygatott túlzottan. Az internet világában nem létezik korlátozás, szabályrendszer, sem kormányzati rendelet, hisz az adattenger végtelen és a valódi óceánokhoz hasonlóan ennek alteregója is „független víznek“ minősül, ahol a szép nagy, gazdag óceánjárók gyakran a kalózok martalékává vállnak. Robin Hood effektus ez, tiszta sor. Vagyis volt eddig… Tovább>>>

Szabványos Valentin-napi gondolatok

  By AkiraWatanabe | 2012/02/14 - 19:36 | Mélázásaim
Leave a comment

The course of true love never did run smooth.

Szerelemnek nevezzük mégsem igazán értjük, mit jelent szeretni. A világ örökös pörgése közepette elenyészik a lényeg, szem elől tévesztjük és gyakran értelem és érzelem nélkül hullanak alá a napok száraz levélként a fákról. Üldözzük, kétségbeesetten kergetjük a boldogságot, túlkomplikáljuk körülményeit, precízen igyekszünk megfelelő keretet biztosítani neki, hogy az jogos, kívülről megfelelő legyen, görcsösen ügyelve rá mások mit gondolnak róla és hogyan látják. Megfelelni – valahol mélyen ez minden ember vágya, megfelelni az elődöknek, a többségnek, a társadalmi elvárásoknak, megfelelni önmagunknak – annak a képnek, melyet a tükörben látni szeretnénk ha belenézünk. De eközben egyre távolabb sodródunk attól az egyszerű igazságtól, amik vagyunk és a valódi boldogságtól, melyet mikor lehetőség adódik rá elutasítunk, mert annak formája oly tökéletlennek hatott, hogy azt képzeltük ez biztos nem lehet az, túl torz, túl egyedi, nem összeegyeztethető azzal, amit látunk magunk körül a filmekben, a plakátokon, az újságokban és elképzelhetetlen az ami a stáblista lepörgése után jöhet egy-egy történet boldognak ható befejezése után. Pedig a valóság onnan indul, amikor már sem rendező, se operatőr, hangmérnök, vágó, előre berendelt statiszták nem alakíthatják az eposz irányát, megszabott játékidő nélkül,  már csak a főhősökön múlik a további és nincs és nem is lesz már mindenható csapó, ha elszúrnak valamit, sem sminkes aki kiigazítja a mosolyt ha az valótlannak hat, vagy világosító, aki tompít a fényeken, ha azok túl vakítóakká válnának… 

Elkeseredett munkanélküliek, mint megélhetési politikusok?

  By AkiraWatanabe | 2012/02/12 - 21:57 | Démosz, Odakinn
2 Comments

Recesszió?

Igyekeztem leplezni a felháborodással vegyes értetlenséget, mikor a nemrég a konyhába lépve ott találtam egyik ismerősünket kérdőívvel, szórólappal és egy esetleges aláírások okán kikészített névlistával – mindennek a kvázi választások előtti kilincselésnek megkapóan groteszk kontrasztot adott az illető leharcolt öltözete. Üdvözlés, majd asztalhoz szegezés következett, utána pedig egy világmegváltó, vagyis a gazdasági válság közepette létrejövő helyzetet legalább lokálisan enyhítő tervről szóló előadást nyomtak a képembe. Nehezen ugyan de csak úrrá lettem a meglepettségemen, hasonlóan ahhoz az esethez, mikor a Jehova tanúi vetették rám magukat pár évvel ezelőtt. Tovább>>>

Férfi-hisztéria / Igenis kiveri a biztosítékot ha tönkremegy a kedvenc billentyűzetünk!

  By AkiraWatanabe | 2012/02/10 - 21:26 | Sztorijaim, Techno blabla
2 Comments

Sosem értettem az öregeket, pláne szegény nagyanyámat, mikor a jól megszokott, már-már szertartásos életébe bezavart valami nem odavaló elem és kénytelen kelletlen felborította az addigra megszokott rutint. Ilyen volt az is, mikor fekete-fehér tévéje végképp feladta a küzdelmet és új készüléket kapott. Színest, sőt mi több távvezérlőst, elvégre az anyakirálynőnek is kijár a jogar. El volt veszve. Az érzékeny gombokat igenis meg tudta úgy nyomni, hogy azok beragadjonak teljes hangerőre állítva a TV-t, de olyan is előfordult, hogy bármit nyomott csak nem akart bekapcsolni az a koszos készülék – fel sem tűnt ezeregy dioptriás szemének, hogy fordítva fogja a távkapcsolót. Akkor még csak legyintettem – majd megszokja – mondanom sem kell, hogy haláláig én voltam a helyi műsorszórás távirányítója. Hogy honnan jön most ez ide?  Tovább>>>

Árulóink és árulásaink / Kölcsön, amiért emberi kapcsolat a törlesztőrészlet….

  By AkiraWatanabe | 2012/02/09 - 17:04 | Sztorijaim, Tükör
Leave a comment

Bárkinek az életében eljöhet a fordulat, mikor kétségbe esik és ilyenkor általában nem igazán figyeli kinek lép a tyúkszemére, csupán a felmerülő, megoldhatatlannak hitt probléma megoldására fókuszál. Az is változó, hogy a megoldás milyen formában bontakozik ki, abban viszont minden emberi válság közös: a megoldásért kockázatot kell vállalni. Nem voltam én soha haragtartó, bár érzelmeim régebben szenvedélyes dühkitörésekben és néma hallgatásban is egyaránt megnyilvánultak, igazi emberi drámák során visszafogtam magam. Sok csalódás ért fiatal diákéveim alatt, viszont addig főként bizonyos eszmék hiábavalósága tudott csak csorbítani ama hozzáálláson: alapvetően jó hely a világ és az emberek mellettem mind ugyancsak nagyra értékelik az igazmondást, mint jómagam. A múlt sebeinek befáslizására tett kísérlet volt csupán az önáltatás, mikor is egy diákkori ismerős képében el nem jött a pofára esés.  Tovább>>>

Vakító fehérségek felett kék az ég

  By AkiraWatanabe | 2012/02/08 - 10:57 | Mélázásaim
Leave a comment

Rám néz. „Valaki elátkozta ezt a világot…“ / sóhajtva, fordítja tekintetét a kinti havas tájra – pár gyerek kergetőzik a térdig érő hóban – ma még nem járt erre a hókotró. Álom volt, mégis nyugtalanító jellegű… már jó ideje sűrűsödni kezdett a sors, hasonlóan, mint a pocsolyák vizében a jégkristályok. Abszolút nulla fok közelében… mindenki fázik, arcokra fagyott nyomorgás és boldogtalanság. Régóta így megy már, igazi magyar attitűd: ha esik az eső az a baj (elázik, penészedik minden), ha nem esik akkor az (minden elszárad, nem terem meg a kukorica), túl meleg, túl hideg, túl szeles, túl szélcsendes… Pedig ettől szép, nincs az ég aljába épített szabályozókapcsoló, termosztát, melyet úgy csavargathatunk ahogy nekünk tetszik. Programozhatatlan sors, szív, jövő, és úgy egyáltalán: beláthatatlan élet. A pult taszít, mögötte állva talpig maszkban, acélkeret a lélek körül, szét ne hulljon, tartson ki még, csak egy kicsit, aztán a sínek mentén szabadulás jön, virágillatú tavasz megint – az ég kékje ma igéző, egy hónap múlva messze innen, Alcatraz kapui kinyílnak, búcsú a fegyőröktől – utána élj ahogy tudsz, csak rajtad múlik, te legkisebb ki tarisznyával indulsz, meg hamuba sült pogácsával, préselt virágokkal a régmúltból, bár a kétely édesen becéz: nincs már túl késő ehhez, nem túl korai még ez, biztos erre vágysz – mit óhajtasz voltaképp? Bizonyos: vannak kik várnak, és valahol a város szívében ott egy temető is, az első igazi út majd villamoson és metrón, egy szál rózsával az ő sírjánál állunk te meg én, azénál aki idehívott. „Örülök a találkozásnak, Magda!“

A szerelem arcai / a szeretők harcai

  By AkiraWatanabe | 2012/02/06 - 01:40 | Psyscho, Tükör
2 Comments

Sokan vesznek körül – hálás is vagyok érte – és sokan mesélnek (vagy sokatmondóan hallgatnak) párkapcsolataikról. Jelentős többségüknél viszont felfedezni véltem egy érdekes manifesztációt, valamiféle megakadást, ami távol tartja őket az emberiséggel egyidős abnormális lelki és testi állapottól. Igen a szerelem, az áldás és átok, keserű és ugyanakkor édes érzésétől. Miért ragadnak be sokan a szingli létbe, vagy az alkalmi légyottok körforgásába? Az emberi szív/lélek/tudat iszonyú erővel rendelkező mechanizmus, az energetikai kisülések legnemesebb forrása. A szerelemnek és szeretnek igaz sok válfaja létezik, a legtisztább formáira mégis két jelző illik igazán: adás és önfeláldozás – mikor csak adni akarunk, viszonzást nem várva. Akkor mégis mit tud elromolni? Röviden: bármi. Bővebben lássunk pár példát: Tovább>>>

Rege a digitális kezdetről / eredetmonda

  By AkiraWatanabe | 2012/02/05 - 13:20 | Sztorijaim
Leave a comment

Jó ideje már, hogy én is az internetfüggők népes táborát gyarapítom és szinte már kényelmetlenül is érzem magam miatta, hogy fel sem kapom az FTP, Torrent, Flash, PHP szavakra a fejem… csak nyugtázom, hogy ismerős dologról folyhat a vita. Épp most olvastam az egyik blogban egy külföldről hazajött lány tapasztalatait az internetről és hogy hogy vállt élete részévé világháló és a különböző rajta fellelhető közösségi platformok.
Ezen elmorfondírozva arra a következtetésre jutottam, hogy ha jól megfigyelem, akkor szinte mindegyik egoblog elsüti az ún. “privát eredettörténetét”, hogy milyen tapasztalatok segítették odáig ahol most tart.   Tovább>>>

Motortér: dől a füst! :)

  By AkiraWatanabe | 2012/02/04 - 18:05 | Motortér
Leave a comment

fejlesztés alattCsak tájékoztató jelleggel említem meg: az elmúlt két nap verítékes munkával telt a blog átszerkesztése terén, mivel majd hosszabb időn keresztül fogja szolgálni gazdáját. A kategóriák átszerkesztése megtörtént, pont. Majd kipróbálásra került pár új sablon, mert nagyon szép és jó a mutatós fejléc kép (amelyek még változnak is minden alkalommal) mégis csak felesleges lassulást idéznek elő az oldal behívásakor, tehát ezek most egy időre lekerülnek a napirendről. A címek fancy betűtípusa miatt ugyancsak megugrott a betöltés hossza, így ezek is mellőzésre kerülnek. A beépülök egyenként kigyomláltattak, mivel elkészült a WordPress Jetpack pluginja, amely lehetővé teszi majdnem az összes WordPress.com-os blognál megszokott fícsört, így legalább öt kiegészítő feleslegessé vállt.
Az exportálás során sajnos a képeket nem mentettem ki külön, így jóformán egyetlen árva fotó sincs a bejegyezésekben – sorry, majd alkalomadtán pótolom őket. Volt itt rengeteg egyéb haszontalanság is, ezek is mind purgálásra kerültek – különböző flash playerek (melyeket sosem használtam), galéria szarok – nah ezektől is megszabadultam, facebook kommentelő izé – szegényem már annyira bugos volt, hogy nem lehetett szó nélkül elmenni mellette. A megosztást is korlátoztam és Fb, Twitter és G+ -ra, a többi felesleges, ezeket egy kis erőforrás igényű kiegészítő váltotta le, amely a Jetpack része, így nem kellett külön szöszölni vele.

Miért is csinálom mindezt, mikor pihenhetnék, olvashatnék vagy teszem azt magolhatnék az autóvizsgámra? Nos, az Akira Útja blog új időszakba fog lépni nemsokára, melynek mondhatni természetes hozadéka a teljes megújulás. Egyrészről szükségessé válik lassan egyfajta brand kiépítése, ezt hivatott szolgáltatni a fejlécben is megjelenő egyedi tervezésű logó, illetve a szlogen, amelyet a blog Facebook oldalán is láthattok: “történetek, emberek, érzések …és ami még útközben akad…”. A mantra mellé pedig feltett szándékom felépíteni valami jellegzetesen “akirásat” – szóval a továbbiakban is várhatóak lesznek kisebb leállások és módosítgatások, de nem kell megijedni, már nem tart soká! :D

Továbbra is maradok hű szolgátok:

Akira Watanabe