Kissé nehezen született meg ez a poszt, hisz búcsúzom, mint Akira. Az ÚT ennyi volt. Ami közben történt sokszor csalt könnyet a szemembe és sokszor fakasztott nevetésre. Annyit elmondhatok: elégedett vagyok! Ez a blog, mint alkotóműhely és mint írásterápia eljuttatott arra a helyre, melyre indultam, elértem általa, amit szerettem volna. Ez a webnapló rögzített mindent, amiről érdemes volt beszámolni az elmúlt három évből, közben fejlődve, emberileg, érzelmileg, tudás szinten egyre többé válva. Hálás vagyok Akirának, hogy nevét adta ehhez az egészhez, de eljön a pont, mikor már nem bújhatunk szerepek és nicknevek mögé. Eljön a fordulópont, amikor újra kell kezdeni – bár inkább érzem úgy, hogy ez döntés nem a befejezés, vagy újrakezdésről szól, hanem a folytatásról egy másik fokon. A blog bezár, ám ahogy a mondás is tartja: ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy másik. Innentől kezdve Árpádként folytatom, igazi emberként, hús-vér alkotóként.
Várom minden kedves olvasómat az új oldalalmon, mely még őszintébb és emberközelibb, mint amilyen az Akira Útja. Meg kell haladni Önmagam, nem kis feladat, lássuk be, de eljött a reális ideje ennek is! Találkozzunk az Árpádblogon!
